A 2006-ban átadott Nobel-békedíj indoklásában, melyet Muhammad Junusz a Grameen (vidéki) Bank képviseletében vett át, ez áll: “Tartós béke nem érhető el, ha a lakosság jelentős része nem kap lehetőséget arra, hogy kikeveredjen a szegénységből”.

A Nobel-békekíjat 2006-ban Muhammad Junusz bangladesi közgazdás és az általa alapított és vezetett Grameen Bank, a mikrohitelezéséről híres, kisemberek és elesettek számára is hitelt nyújtó, illetve a szegénység ellen tett erőfeszítéseiért kapta.

A Grameen Bankon keresztül, a most 70 éves gazdasági szakember, hazájában a dél-ázsiai Bangladesben, a világ egyik legszegényebb és legzsúfoltabb országában melynek területe alig 144 ezer négyzetkilométer (Románia területének a 60 százaléka) és 147 millióan lakják, vidéki szegényeknek nyújt hiteleket.

Ha valaki megelőlegezi nekik a bizalmat, a legszegényebbek is képesek segíteni magukon, hiszen a bank akár koldusoknak is ad hitelt. A Grameen Bank sikereire nálunk is felfigyeltek, több üzletember és civil szervezet is vizsgálja, milyen módon lehetne átültetni a módszert az itteni gyakorlatba.

Egy huszonéves nő története példaértékű: „Eddig csak egy éhes száj volt a családja számára, akit leginkább meg kellett volna ölni. Most pedig egy intézmény rábízott egy összeget.” A nő nem okozott csalódást, visszafizette a kölcsönt, sőt egy újabbat is.

Muhammed Junusz, a díjazott közgazdász, könyvet adott ki a modell sikereiről “Banker to the Poor” (Szegények bankára) címmel. A rendszer milliók életét változtatta meg világszerte. A kísérletezés a hetvenes években kezdődött, majd ’83-ban megalakult a Grameen Bank, mely oly módon ad hitelt mindenféle fedezet vagy garancia-igény nélkül, hogy az igénylőnek elég ha bemutat egy életképes vállalkozási ötletet. Ez a népréteg, ha egy hagyományos pénzügyi rendszerben próbálna hitelhez jutni, sosem kapna. Vannak akik állatokat vesznek, vannak akik varrógépbe fektetnek. A felvett összegekre a kamat 20 százalék, heti törlesztőrészletekkel, egy éven keresztül. A felvett hitelek visszafizetési aránya elképesztő: 98 százalék.

Az alapító a következőképpen indokolja ötletét:

„Az emberek tisztában vannak vele: ez az egyedüli esélyük, hogy kitörjenek a szegénységből”. A bankár szerint „ennek a banknak a bizalomra kell épülnie”, ezt a kijelentést alátámasztja, hogy soha nem fordult elő, hogy rendőrséghez vagy bírósághoz kellett volna fordulniuk nemfizetés miatt. A Human Rights Magazine-nak a közgazdász arról számolt be, a gazdasági válság apropóján, hogy a Grameen bankot semmi sem fenyegeti, hisz a „bankár és adósa egymás szemébe néz”. Továbbá lépéseiket a gazdasági viszonyokkal kapcsolatban azzal indokolta, hogy „Ha egy kétszáz dolláros hitelt helyezünk ki, akkor abból valahol valaki tehenet vesz.”

A hagyományos hitelintézetekkel szemben a Grameennél fordítva működnek a dolgok: nem az emberek mennek a bankhoz, hanem a bank megy az emberekhez. Munkatársaik speciális képzésben részesülnek, hisz munkájuk egyszerre banktisztviselői és szociális munka is egyben, így kerékpáron járják az országot és felmérik, mire van szükségük az embereknek. A bank gyakran ad pénzt akár analfabéta igénylőknek is, mindenféle hitelbírálat, hitelszerződés vagy értékbecslés nélkül.

Ezidáig a Grameen Bank közel hétmilliárd dollárt hitelezett, megalakulása óta. Bangladesben az adósai száma eléri a 7,5 millió embert. Bár eleinte civil szervezetek foglalkoztak mikronfinanszírozással, mostanra már egyre több kereskedelmi banknak is megéri ezzel a tevékenységgel foglalkozni.

Bukjon bele más is

A magyarországi tapasztalatok a csoportos hitelezéssel kapcsolatban nagyon rosszak. 2005-2007 között az Autonómia Alapítvány és a Mikrohitel Rt.-nek , az Open Society Institute és a UDNP (az ENSZ Fejlesztési Ügynöksége) támogatásával volt egy próbálkozása, mikor is hitelt nyújtottak egy kis csoportnak, amelyben az egyes csoporttagok kezességet kellet vállalniuk egymásért. A csoportok területileg Békésben, Borsodban, Tolnában és Szabolcsban alakultak, egy közülük teljes egészében bebukott. Ebben az esetben a közeli rokonokból álló csoport uborkát akart termeszteni és árusítani, ám miután a csoport vezetője bebukott, magával rántotta teljes csoportot. Végül is, a befektetők a kihelyezett összeg – 44 millió forint – több mint felét elvesztették. Az ügyféladatok alapján a helyzet még sötétebb, hiszen a hitelezettek 60 százaléka nem fizette vissza az kölcsönt.

Lukács György elmondása szerint, az első hónapokban még rendben zajlottak a dolgok, ám az első komolyabb akadályoztatás alkalmával, például összetört kocsi, betegség, haláleset alkalmával a hitelezettek felélték a maradék hitelösszeget és nem törlesztettek tovább. Előfordult olyan is, hogy a sertésnevelésre szánt hitelt, mivel az üzlet nem ment, egyszerűen bútorra költötték, vagy párszor bevásároltak a Tescóban.

Az Autonómia Alapítvány munkatársa szerint több ponton is hibáztak, például túl nagy összeget helyeztek ki, túl nagy időtartamra, illetve a projektben szereplő törlesztőrészletek is magasak voltak, hisz az emberek 5-6 hónapnál nagyobb távra nem tudtak előre tervezni, és 10-15 ezer forintnál nagyobb összegeket sem tudtak volna kifizetni törlesztőrészletként. A Junusz által előrevetített reakció pontosan fordítva sült el, hisz nem működött a kollektív felelősség intézménye sem, mert ahogy a csoport egy tagja nem tudott fizetni, a veszteségek minimalizálása érdekébe a csoport többi tagja is kiszállt. Lukács szerint nem könnyítette meg a dolgot a csoporton belüli szolidaritás és az életképes ötletek hiánya.

A Dobrev Klára nevével fémjelzett Egészséges Településért Alapítvány, az Autonómia Alapítványt korábbi kudarcai ellenére (vagy épp amiatt) felkérte egy újabb, hasonló projekt levezénylésére, melyet várhatóan a Magyar Fejlesztési Bank fog finanszírozni. Az Esélyek Bankja – korábbi munkacímén Szegények Magyarországi Önsegítő Pénztára – néven új elképzelés született, mely ellentétben a Polgár Alapítvánnyal, úgynevezett “visszterhes támogatást” nyújtana a szegényeknek szociális, megélhetési célokra.

Kardos Anna az alapítvány vezetője, elmondta, hogy miután 2007-ben tanulmányozták Indiában a Grameen Bank működését, megpróbálják a magyar gyakorlatba ültetni az ott tapasztaltakat. Kiemelt figyelmet fordítanának egy esetleges hazai gyakorlatba ültetés alkalmával a megtakarítások ösztönzésére és életvezetési tanácsadásra. Az alapítvány nem számít komoly pénzügyi kockázatra, hiszen nagyon kis összegű hitelekről van szó, mindössze 10-20 ezer forintokról, melyek törlesztőrészlete alkalmazkodik a háztartások terhelhetőségéhez.

A gazdasági minisztérium főosztályvezetője Kállay László elmondta, hogy míg Bangladesben a mikrohitelhez jutó ember azonnal érzi az anyagi helyzete javulását, addig a magyar jogi és gazdasági környezet miatt, előbb zuhan egy nagyot az illető ezért túl sok a negatívan ösztönző faktor. A főosztályvezető szerint, ahhoz hogy Magyarországon megteremtsék a mikrohitelezések a táptalajt előbb le kell szállítani azokat mércéket, amelyeket a feketegazdaságból a fehér felé igyekvő embernek el kell érnie. Hamar feladja az a vállalkozó, aki elveszti a segélyt miközben a vállalkozása még csak viszi a pénzt, így gyakorlatilag az uzsorás karmaiban találja magát.

A kis összegű, fedezet nélküli hitelnyújtás rendszerének kidolgozása szerepelt a Gyurcsány-kormány munkaprogramjában is, amelyet pont az akkor még Bajnai Gordon által vezetett gazdasági tárca kellett volna kidolgozzon. Az egyik nyári MSZP frakcióülésen került kinyilvánításra, hogy igenis szükség van “szegény-bankokra”, ám ennek a kidolgozást már a kormányra bíznák.

Remélhetőleg nem fog bizonyítást nyerni, de esélyes, hogy újabb okot talált az új kormány egy vizsgálathoz, melyet az Alapítvány és az érintett szervezetek berkein belül kíván lefolytatni, ha figyelmesebben körülnéz. Az ügy részletei mindenesetre ködbe burkolóznak és eléggé érthetetlen az a nézőpont, miszerint a “Szegények Bankja” címszó alatt a roma kisebbséghez tartozó pályakezdő vállalkozásokat kellene támogatni, a többi magyar vállalkozót pedig nem?