Gondoljunk arra, hogy ha el akarunk vállalni egy néhány milliárdos cég vezetését, akkor leültetnek bennünket, át kell adnunk az önéletrajzunkat és a motivációs levelünket, be kell mutatnunk az iskolai végzettségeinkről szóló bizonyítványokat, igazolnunk kell gyakorlatunkat és alkalmasságunkat, ez utóbbit általában a fejvadász által kiállított dokumentummal, amely többórás és tökéletesen kiforrott teszt eredményeképpen született. Ráadásul mindezt esetleg angolul. Ha kiderül, hogy angol tudásunk nem elegendően magas szintű, akkor felsegítenek bennünket és elmutogatják nekünk a távozás legpraktikusabb módját.

Ha egy 20 000 000 000 Ft költségvetésű kerületet kell elvezetni, akkor a középiskolai végzettséggel rendelkező politikus a választási kampányában kiáll pódiumra ahol összevissza hazudozik. Ezt követően elmegyünk a választásra és ezek alapján megbízást adunk arra, intézze mindennapi életünk ügyeit, biztosítsa gyerekeink iskoláztatását, szervezze meg egészségügyi ellátásunkat, a közlekedésünket, és lehető legjobban költsön el évenként húsz milliárdot.

Miért történik ez így?

Azért mert az általunk tisztelt és megbecsült – erre alkalmas - barátaink, ismerőseink szégyellnek beállni a pártok soraiba. Félünk, hogy beszennyezzük magunkat, elveszítjük becsületünket és tartásunkat.

Aki meg mindezt vállalja, az eladja az országot a fejünk felöl vagy egyszerűen képtelen a civiltársadalom érdekeit megvédeni.

A változtatást két dologgal kell kezdenünk:

·         Támogatni kell a politikai elit lecserélését. Bíztatni kell a vezetésre alkalmas ismerőseinket, hogy vállaljanak pártoktól függetlenül politikai szerepet, vállaljanak kis pátokban szerepet és jelöltessék magukat. Bíztatnunk kell a civilszervezeteket, hogy jelöljenek tagokat politikai megmérettetésre. Minden igyekezetünkkel támogatni kell új politikusok felbukkanását, de olyanokat, akik már megértik és elfogadják, hogy követeléseink vannak velük szemben.

·         Meg kell fogalmaznunk a politikusokkal szembeni elvárásainkat. A politikusoknak el kell fogadni, hogy ha nem teljesítik a rögzített elvárásokat, akkor a társadalom megköszöni munkájukat és megválik tőlük.

A 2010-es választás követelményei

Minden politikussal szemben ugyanazokat a követelményeket támasztjuk, legyen az párton belüli vagy párton kívüli:

• Nem választunk meg olyan politikust, aki nem tudja igazolni a képviselői munka ellátásához szükséges szakértelmet garantáló iskolai végzettséget.
• Nem választunk meg olyan politikust, aki vezető beosztásban volt a KISZ-ben vagy az MSZMP-ben vagy bármilyen beosztásban volt az elhárítás bármelyik osztályán.
• Nem választunk meg olyan politikust, aki nem publikálja az életrajzát, iskolázottságának adatait és "politikai hitvallását".
• Nem szavazunk olyan képviselőjelöltre, aki nem kötött meg vagy nem ajánlott fel egy olyan társadalmi szerződést és/vagy Képviselői nyilatkozatot, amelyben vállalta, hogy önként lemond a képviselőségről, ha a szerződésben rögzített feltételek mellett a választók a további bizalomra méltatlannak találják.
• Nem szavazunk olyan képviselőjelöltre, aki nem elkötelezett egy új, a társadalommal egyeztetett alkotmány létrehozásában.

Miért írjuk elő a magas iskolai végzettséget?

Amikor úgy közelítjük meg a kérdést, hogy egy képviselő nem csinál semmit, csak részt vesz 67 országgyűlési napon vagy havonta egy önkormányzati testületi ülésen, nem csak igazságtalanok vagyunk, hanem súlyosan tévedünk is. Gondoljunk arra, hogy egy-egy országgyűlési ülésre nem ritkán több ezer oldalas előterjesztéseket adnak be. Ha csak azt írjuk elő, hogy a képviselő két országgyűlési nap között olvassa el az előterjesztéseket, már akkor is teljesíthetetlenül nagy feladatot róttunk ki rá. Márpedig azt akarjuk előírni, hogy a szakterületén tökéletesen ismerje az előterjesztések előnyös és hátrányos felvetéseit, értse és tudja elmagyarázni az elfogadott törvényt, tudjon számot adni a hatástanulmányok eredményéről, és képes legyen a meghozott törvénnyel kapcsolatban tanácsot adni az állampolgároknak.

Az ezer oldalt elolvasásához és értelmezéséhez egy speciális képesség kell, mely képességet mindenki az egyetemi tanulmányai során szerzi meg. Ha az ember ilyen megterhelésnek nem volt kitéve, nem tanulta meg a tanulás technikáját, akkor ez a feladat számára megoldhatatlan.

Amikor az országgyűlésbe vagy az önkormányzati testületekbe olyan politikust küldünk, akinek nincs meg a felsőfokú végzettsége, akkor egy olyan töltelékembert delegáltunk, aki képtelen a társadalom érdekeinek védelmére és annak szolgálatára.

Az ilyen képviselő csak szavazó droid.

Az iskolai végzettség alatt akkreditált egyetemi/főiskolai végzettséget kell érteni, és nem teszünk különbséget az egyetemi végzettségek között, hiszen elsődleges szerepe csak az önképzésre való alkalmasság bizonyítása.

Azokban az esetekben, amikor egy képviselő még iskoláit végzi, a CSzSz toleráns vele szemben, de elvárjuk a pártoktól, hogy ilyen képviselőt ne jelöljön bizottságok élére.

Szokás azt mondani, hogy ezzel a megkötéssel eltaszítunk embereket a lehetőségtől.

Részben igaz. De....

1. A suszternek sem adjuk meg a lehetőséget arra, hogy 2010 tavaszától sebészként működjék egy korházba.
2. Mindig meg lesz a képviselőknek a lehetősége arra, hogy kiálljon, küzdjön és győzze meg a választókat az alkalmasságáról. Mindössze a Civil Számvevőszék (CSzSz ) tagjai és szimpatizánsai nem fognak rá szavazni.

Vannak olyan ellenérvek is, amelyeket már nehezebb kezelni:

"Igazából az értelmisége cserbenhagyta ezt a nemzetet. Vagy azért, mert tehetetlen, s a tehetetlenség bűn egy gondolkodó számára. Vagy pedig azért, mert kiszolgál valamit, ami a nemzet ellen cselekszik. Mindkettőről úgy érzem, hogy bűn, s egyik esetben sem tudom túlságosan sokra tartani a viselkedést... "

A CSzSz egyetért ezzel a kijelentéssel, de ez semmi esetre sem lehet ok arra, hogy ne iskolázott embereket küldjünk a választott szervezetekbe.

Az iskolázottsági problémára hoznék egy valós példát, bemutatva, hogy ez mennyire komoly kérdés:

·         Budapest III. kerületében az oktatási bizottság elnökének legmagasabb végzettsége középiskola. Aki a hozzá nem értés magabiztosságával irányít 20 diplomás igazgatót, és ezzel a végzettségével most már az egész országot akarja irányítani.

Gondoljuk meg, mit várunk tőlük? Hogy képviselhet minket valaki, aki még arra sem volt képes, hogy egy nyamvadt egyetemi diplomát szerezzen.

A helyzet a parlamentben sem jobb (2009):

Az SzDSz esetén az iskolázatlan képviselő most végzi a főiskolai tanulmányait. A nagy pártok esetén ezek a számok (pl.: 11%) megengedhetetlen, mert arra utal, hogy a párt nem képes maga köré gyűjteni kellően felkészült tagokat, saját maga sem bízik meg iskolázott tagjaiban ill. nem képes kultúráltan megválni nagy öregjeitől.

Miért nem javasoljuk megválasztásra a régi kádereket?

Alapértelmezésben nem javaslunk senkit, aki az MSZMP-ben vagy a KISZ-ben magas vezető beosztásban volt és nem javaslunk senkit, aki bármelyik elhárító szervnél bármilyen pozíciót betöltött. A vezető beosztás meghatározása és dokumentálása minden esetben a helyi szervek képviselőinek a feladata. Más követelményt kell felállítani egy kisvárosban, egy megyei jogú városban vagy Budapest egyik kerületében. A vezető beosztást úgy célszerű megállapítani és rögzíteni, hogy a kiterjedt kapcsolatrendszerrel (kapcsolati tőkével) rendelkező volt MSzMP vezetők essenek ki. Ez Budapest esetében a kerületei bizottságok tagjait jelenti. Ez a megkötés értelemszerűen nem vonatkozhat a Munkáspárt tagjaira, akik továbbra is kiállnak a meggyőződésük mellett.

Tudjuk, hogy számtalan kiváló ember van köztük, megtaláljuk őket a baráti körünkben és az ismerősi körünkben is. Tiszteljük és becsüljük őket, tudjuk, hogy fontos helyük van a gazdaságban, a kultúrában és a tudományban.

De a politikában már nincs helyük.

Mit kell tenni annak a vezető beosztású volt MSZMP tagnak, aki nem ért egyet ezzel a megkötéssel? Semmit. Álljon ki és küzdjön meg igazáért. De a CSzSz tagjai és szimpatizánsai nem szavaznak rá.

Ki kell térnünk az elhárítókra is. Legyen katonai, politikai, külső vagy belső elhárító, ne válasszuk meg! Az elhárítás nem egy közönséges szakma, ők olyan speciális testi és lelki kiképzést kapnak, amit nem lehet "kinőni". Aki ezt a kiképzést megkapta, az soha többet nem lesz alkalmas a demokrácia szabályainak alkalmazására.

Miért írjuk elő a politikusok életrajzának közzétételét?

A szakemberek szerint egészen döbbenetes ismérvek alapján választunk vagy utasítunk el egy-egy képviselőjelöltet. A legfontosabb közös érdek, hogy a választók minél nagyobb hányada tudatos választó legyen, és ne (ill. a lehető legkevésbé) legyen kitéve a marketinghatásoknak. Ennek a törekvésnek az első feltétele, hogy egyáltalán tudjunk valamit arról, akit választani akarunk. Elő kell tehát írnunk, hogy nem javaslunk olyan jelöltet megválasztásra, aki nem adta közre részletes életrajzát, beleértve iskolai végzettségét, munkahelyeit, stb. Úgy véljük, hogy aki a nyilvánosságnak ezt a szintjét nem tudja vállalni az nem alkalmas arra, hogy az érdekeinket képviselje. A szokásos önéletrajzon kívül kérjük még a politikai hitvallását tartalmazó "motivációs anyagát" is.

Az életrajzoknál és a politikai hitvallásnál elő kell írnunk azoknak a tartalmát. Bármennyire hihetetlen egy politikus képes úgy leírni az életrajzát, hogy képtelenség eldönteni, hogy végül is milyen végzettsége van, de van olyan életrajz Budapest III. kerületében, amelyből az sem derül ki, hogy milyen párt tagja (2009.09.09).

Miért írjuk elő egy Társadalmi szerződés elfogadását és/vagy egy Képviselői nyilatkozat megtételét?

A társadalmi szerződés egy új és tisztázatlan fogalom. Megjelenése annak tudható be, hogy a pártprogramok a megvalósíthatósági tanulmányok és a számon kérhetőség híján marketing szintre süllyedtek le. Az is nyilvánvaló, hogy a pártok nincsenek is abban a helyzetben, hogy megvalósíthatósági tanulmányokat készítsenek, mert nincsenek az tényleges információk birtokában.

A CSzSz jó útnak tartja egy számon kérhető szerződés jelleggel működő dokumentum elkészítését, akármi is a neve. A pártok és a képviselőjeletek tisztázatlan kapcsolata következtében ezt mind a pártoktól, mind a képviselőktől elvárja. Márt csak azért is, mert jelenleg külön szavazunk a pártokra és külön a képviselőkre.

A társadalmi szerződést a pártok esetén használjuk, míg a képviselőkkel szemben a Képviselői nyilatkozatot várjuk el.

Civil Számvevőszék csak olyan Társadalmi Szerződést tud elfogadni, amely egyértelműen tartalmazza azt, hogy a párt olyan képviselőket jelöl, akik alkalmasak a társadalom érdekeinek szolgálatára, és akik a megválasztásukat követően vállalják, hogy a bizalom elvesztése esetén lemondanak a mandátumukról. A pártokkal kötött Társadalomi szerződésnek tartalmaznia kell, hogy a párt nem köt nem nyilvános szerződést a jelöltjeivel vagy támogatóival.

A CSzSz elfogadja azt a megoldást is, hogy nem a társadalom köt szerződést a pártokkal vagy a független politikusokkal, hanem a politikusok kötnek szerződést a társadalommal. Ennek keretében, ha egy politikus nem tudja elfogadni egyetlen szervezet „Társadalmi szerződését” sem, akkor Ő ajánl fel egy szerződést a választóinak, amihez megbízatása alatt tartja magát. Ha ez a szerződés tartalmazza a CSzSz követeléséit, akkor ezt pontosan úgy fogjuk támogatni, mint bármelyik más civilszervezet szerződését.

A Társadalmi szerződésnek vagy a mellékletének tartalmaznia kell egy olyan Képviselői nyilatkozatot, amelyben a képviselő kijelenti, hogy nem írt alá olyan szerződést, amelyet nem hozott nyilvánosságra. Ha képviselő nem nyilvános szerződést ír alá a pártjával vagy támogatójával, akkor Ő már nem a választó polgárokat képviseli, hanem a gazdáját. Ezek a titkos szerződések jelentik a jogi és gyakorlati alapját a párfegyelemnek, amelyet a CSzSz alkotmányellenesnek tart. További súlyosbító körülmény, hogy a jelenlegi szerződések tartalmát a pártok tagjai és aktivistái sem ismerik, így a tényleges hatalom mindenhol egy párton belüli szűk csoport kezében van. A képviselői nyilatkozatnak tartalmaznia kell azt is, hogy a képviselő önként lemond a mandátumáról, ha elveszti a választók bizalmát.

A CSzSz azt tekinti a bizalom elvesztésének, ha legalább annyi választó, amennyi a politikust megválasztotta bizonyíthatóan kéri a politikus lemondását. A CSzSz feladata, hogy a szavazatok a megfelelő garanciák mellett gyűjtse össze, számlálja meg, dokumentálja és tegye közzé. A CSzSz feladata az is, hogy érje el, hogy a szavát megszegő politikus ne legyen többet választott képviselő.

Miért írjuk egy új alkotmány iránti elkötelezettséget.

A civilmozgalom elvárja minden párttól és minden országgyűlési képviselőtől, hogy tegyen meg mindent annak a szégyenteljes állapotnak a megszüntetéséért, hogy 20 évvel a rendszerváltás után még mindig egy kommunista alkotmányunk van. Az a képviselő, aki nem támogatja az új, társadalommal egyeztetett alkotmány létrehozását az nem az állampolgárokat szolgálja, ezért nincs helye a parlamentben. A CSzSz elvárja, hogy az elkötelezettség mind a párt a Társadalmi szerződésében, mind a politikusok Képviselői nyilatkozatában jelenjen meg.

Amennyiben kiderül, hogy a képviselőjelölt hamisan adta a nyilatkozatát, akkor a CSzSz kampányt indít ellene, és mindent elkövet, hogy a hamis képviselő soha többé ne lehessen választott szervezet tagja.

Ismerve a politikusokat és okulva Seres Mária tapasztalataiból számolnunk kell azzal, hogy a politikusok testületileg tagadják meg az együttműködést. A Civil Számvevőszék egy ilyen helyzetben sem teheti meg azt, hogy mindenkivel kapcsolatban elutasító álláspontra helyezkedik, de megteheti azt, hogy ez esetben önálló jelölteket állít.

Ezt szeretnénk elkerülni.