Az állami tartalékból 2 millió kilogramm cukrot felszabadítunk és piacra dobunk, hogy letörjük a magas cukorárakat. 2014-ig meg van kötve a kezünk, az uniós cukorszabályozás miatt, de utána gondos tervezéssel, a magyar gazdák kőkemény érdekvédelmével változtathatunk a magyar cukortermelés jövőjén – mondta a vidékfejlesztési miniszter a 10 évre szóló Nemzeti Vidékstratégia országjáró fórumsorozatának harmadik állomásán, Püspökladányban.

A nyolcvanas években még 12 cukorgyár működött Magyarországon, de ma már csak egy van az egész országban. Dél-amerikai cukornádültetvényekről származó alapanyagból sütik a magyar háziasszonyok az almás pitét, a bejglit, a túrós rétest. Ez egy feje tetejére állított világ, amit a szocialista kormányoknak köszönhetünk. Meg kell tudnunk miért kellett bezárni a cukorgyárainkat, miért kellett visszaadni a nagy nehezen kiharcolt cukorkvótánk 75 %-át. Az Európai Uniónak nincs még egy olyan országa, amelynek a cukoriparát ilyen mértékben leépítették, és ilyen kiszolgáltatottá tették, mint Magyarországét.

Ezen a vidéken különösen fájó ez a történet, hiszen több száz embernek adott munkát az európai színvonalú kabai cukorgyár, és több ezer cukorrépa termesztő gazdának adott megélhetést a cukorrépa-termesztés a földeken. Szerény becslések szerint is 10-12 ezer hektáron folyt a termelés.

Az sem segít rajtunk, ha dübörög a Brazil gazdaság! 2014-ig meg van kötve a kezünk, hiszen az unió jelenlegi cukorpiaci szabályozása addig tart, de utána gondos tervezéssel, a magyar gazdák kőkemény érdekvédelmével változtathatunk a magyar cukortermelés jövőjén. Itt, ahol óriási külterületű falvak, városok vannak, a mezőgazdaságra épülő iparnak döntő szerepe van abban, hogy miként boldogulhatunk a következő évtizedekben.

Nemrég a kezembe került egy 2004 márciusában készült kormányelőterjesztés az agrárgazdaság helyzetéről, amelyet Németh Imre agrárminiszter írt alá – mondta a miniszter. A dokumentumból feketén-fehéren kiderült, hogy a kormány tudott róla, hogy az EU csatlakozás után romló „jövedelempozícióra” számíthatnak a sertéstenyésztők, a marha- és baromfitartók. A feszültség oldására az akkori tárcavezető azt javasolta a kormánynak, hogy hozzon néhány közérzetjavító intézkedést. Hagyták, hogy a teljes élelmiszer-feldolgozó ágazat megszűnjön. Végignézték az agonizálást anélkül, hogy tervet, stratégiát készítettek volna.

A 10 évre szóló Nemzeti Vidékstratégia megalkotásával és végrehajtásával a kormány és a szaktárca a vidéki Magyarország egészének megújítására törekszik. A koncepció átfogó célkitűzései közül kiemelt feladat a helyi gazdaságok fejlesztése, a vidéki munkahelyek megőrzése és a vidéki életminőség javítása.

A vidékfejlesztési tárca határozott célokat és cselekvési terveket jelöl ki négy átfogó területen: az agrárgazdaságban, a vidékfejlesztésben, az élelmiszertermelésben és a környezetvédelemben, hogy 2020-ig érezhető legyen a javulás a vidék társadalmi és gazdasági életében.

A magyar vidék szempontjából központi kérdés, hogy a XXI. században mi történik a természeti erőforrásainkkal: a termőföldjeinkkel, a vizeinkkel, a tiszta levegővel. Meg tudjuk-e őrizni a természetes élőhelyeket, a növény- és állatfajok sokszínűségét, a mezőgazdasági termelés változatosságát, GMO mentességét? El tudjuk-e látni az országot jó minőségű élelmiszerekkel? Képesek vagyunk-e alkalmazkodni az éghajlatváltozás hatásaihoz, tudunk-e megfelelő életlehetőségeket és munkát biztosítani az embereknek?

A harmadik évezred kezdetén a nemzet csak akkor érezheti magát biztonságban, csak akkor szűntetheti meg a kiszolgáltatottságát a globális gazdasági környezetben, ha erős vidékre támaszkodhat. Ha a hátországát a gazdag műveltséggel, és a sokszínű mezőgazdasággal büszkélkedő tájegységei alkotják.

A Nemzeti Vidékstratégiában rögzített alapelveknek megfelelően nyolc átfogó célnak kell valóra válnia ahhoz, hogy a 10 éves nemzeti program a magyar gazdaság motorjává tegye a vidéket, és érezhető javulást hozzon a tanyák, a falvak és a kisvárosok életében. Meg kell őrizni és gyarapítani kell a munkahelyeket.

Elengedhetetlen a vidéki népesség megtartása és a demográfiai egyensúly helyreállítása. Szavatolni kell az élelmezési- és az élelmiszerbiztonságot, meg kell szűntetni a kiszolgáltatottságunkat. Növelni kell az agrár- és élelmiszergazdaság életképességét, javítani kell a piaci pozícióin. Helyre kell állítani a növénytermesztés és az állattenyésztés egyensúlyát. Meg kell védeni az ivóvízbázisainkat, a vízkészleteinket, a talajokat, a természetes élővilágot, a tájak épségét, továbbá növelni kell a környezetbiztonságot. Elérendő cél a helyi erőforrásokra és rendszerekre is támaszkodó energiaellátás, az energiabiztonság; valamint az energiafüggőség csökkentése. Maradéktalanul helyre kell állítani a város és a vidék kapcsolatát.

A célok megvalósításában kiemelt szerepet kapnak a vidéki kis- és középvállalkozások, melyek fejlesztése széles rétegeknek nyújt esélyt a felemelkedésre.

A fórumon előadást tartott Jakab István a Parlament alenöke, Ángyán József a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti- és Czerván György az agrárgazdaságért felelős államtitkára, Szócska Miklós a NEFMI államtitkára, valamint Kósa Lajos Debrecen polgármestere. A konferencián a környező települések polgármesterei és a helyi gazdák is kifejtették véleményüket a 10 évre szóló Nemzeti Vidékstratégiáról.