Nobodycorp.Internationale Unlimited: Anonymous Mask

Az Occupy Wall Street mozgalom demonstrálói hétvégén Berlinben, a kormánynegyedben is folytatták tiltakozásukat: közel tízezren szóltak a 99 százalék nevében.

A szeptember közepén New Yorkban kezdődött Occupy Wall Street mozgalom, amelyik a gazdasági igazságosságért, a bankrendszer radikális megreformálása érdekében fogott össze, egyre erőteljesebben hallatja hangját Nyugat-Európában is, és a világ más részein.

Mégis erősebb az aranyborjú vonzása?

A New York-i Manhattanben, a mozgalom főhadiszállásán fehérbe öltözött proteszt-papok, főként a Harvardon egyetemi teológiai tanulmányaikat folytató hallgatók vegyültek a demonstrálók közé. Megfogalmazásuk szerint ők annak a 99 százaléknak a képviselői, akik mellett ma Jézus szintén kiállna a bankoktól, az aranyborjúktól, a Mammon rafinált rendszerétől szorongatott milliók mellett. A fotókon gyakran látható az aranyborjú fóliás kartonfigurája, és a bibliai intés: Nem lehet egyszerre két úrnak, Istennek és a mammonnak szolgálni!

Ugyanakkor Amerika-szerte állnak az occupy-osok sátrai, mindenütt tartanak imaórákat, közös könyörgést, hogy békés tiltakozásuk hatása elérjen oda, ahova mozgalmuk irányul: a bankvilág láthatatlan uraihoz. Különben pedig sok helyi gyülekezet készül a mozgalom tagjainak tartós támogatására: adományokat gyűjtenek téliesített sátrak beszerzésére, forró levesek főzéséhez levesport, főzőeszközöket szereznek be. Emellett meleg, téli öltözetről is gondoskodnak, hiszen már sok amerikai városban lehullott a hó.

Az egyházak viszont intézményként és vezetőik magatartását tekintve nagyon visszafogottak, kivárnak. Az itt-ott megmutatkozó verbális szimpátián túl nem sok minden történt. Az anglikán egyház feje, Ronald Williams érsek is szimpatizál az occupy-osokkal, de ezen túl semmi. Brian Merritt tiszteletes, washingtoni presbiteriánus lelkész szerint azért nehéz átölelnie az occupy-osokat az egyház(ak)nak, mert részben nem tájékozott eléggé az egyházi közvélemény, másrészt sok lelkész túl konfrontálónak tartja a mozgalom stílusát.

Az egyik demonstráló lelkész erről így szólt: „A mozgalmat támogató papok és lelkészek a bázison élnek – lent a mélyben az egyszerű emberek között. Ismerik a hétköznapi, húsba vágó gondokat. Az egyházi tisztségviselők viszont szeretik irodáik nyugalmát és a washingtoni pénzügyi lobbisták közelségét, ezért nem kockáztatnak”. Mégis csak erősebb lenne az aranyborjú vonzása?

„Bankkritikusok” a berlini kormánynegyedben

A bankok fokozottabb szabályozása és ellenőrzése mellett demonstrált a német occupy-osok tömege a hétvégén a berlini kormányzati negyedben. A Welt-Online.de vasárnap este hírül adta, hogy a berlini protestálók ilyeneket skandáltak: „Banken in die Schranken/Bankokat a sarokba, azaz sorompó mögé”.

A rendőrségnek nem kellett keményebb intézkedéshez folyamodnia, mivel a szövegek radikalitása mellett minden békésen zajlott. Bár – teszi hozzá a jelentés – a Brandenburgi Kapunál vasárnap este hat után az aktivisták fel akarták állítani második sátortáborukat, ezt azonban a rendőrség megakadályozta. Napok óta sátoroznak a demonstrálók a kancellária hivatal és a Reichstag parkjában.

Trombitákkal, énekszóval tarkítják és festik alá „üzeneteiket”, mint például: „Igazi demokráciát – most!” – „Nem eladó az egész világ!” – „Rabszolgalázadás”. A szónokok a nagy bankok politikai kontrollját követelték, mások demokratikus ellenőrzést a pénzvilág fölött. Voltak, akik addig mentek, hogy még a bankvilágon belüli pénzügyi tranzakciók megadóztatását is követelték. Voltak, akik kissé humorosabban fogalmaztak transzparenseiken, például így: „Ez itt a legatyásodottak karneválja”.

Új ellenkultúra?

Időközben az egyház közeli Publik-Forum.de november 1-jén „A pénzügyi rendszer kritikája” címen körkérdést tett közzé honlapján, melyre november 15-ig lehet válaszolni. A négy választ erre a főoldali logón feltett kérdésre várják: Megváltoztatja-e az Occupy Mozgalom a kapitalizmust? Válaszlehetőségek: 1) Igen, mert elég erős a nemzetközi bázis-mozgalom ahhoz, hogy követeléseit politikailag érvényre juttassa; 2) Igen, mert a politika eltökélt a bankok hatalmának megnyirbálására, s így a mozgalmat szívesen látja; 3) Nem, mert ez a mozgalom nem tartós, s nem tud közös, egységes követelésekben megállapodni; 4) Nem, mert a politika „ejti” a mozgalmat, számára csak a pénzpiacok reakciói léteznek, nem a tömegek.

Az eddig befutott több száz reagálás a következőképpen oszlik meg. Legtöbben, a szavazatok 42 százaléka szerint igen, ők az első válasz mellett voksolnak. 27 százalékkal követik őket azok, akiknek a véleménye szerint nem, mert a politika ejti a mozgalmat, s megegyezik a bankvilággal (4. válasz). 19 százalék gondolja úgy, hogy a politikának jól jön a mozgalom „támogatása” (2. válasz). 12 százaléka vélekedik úgy, hogy az occupy-osok hamar „kifújnak”, mert nincsenek összehangolt, közös követeléseik (3. válasz).

Az osztrák WienerZeitung.at kommentárja Bécs/New York/Tokió jelöléssel, és „Az új ellenkultúra teszteli erejét” címmel ad hírt arról, hogy a tiltakozáshullám már Ausztriát, sőt Japánt is elérte. A világméretű gazdasági igazságtalanságok elleni hétvégi protestálások kapcsán az osztrák újság jelzi: Lech Walesa, az egykori Szolidaritás Béke Nobel-díjas lengyel frontembere is a mozgalom mellé állt. Úgy tűnik, hogy legalábbis az Occupy Mozgalom szintjén a helyzet sem Keleten, sem Nyugaton nem marad változatlan.

S hogy mikor és milyen tényleges változások jöhetnek, jönnek? S ebben az egyházak hol találják majd meg szavukat és szolidaritásukat? Vigyázó szemeinket az internetre, New Yorkra, Frankfurtra, Bécsre, Berlinre és Tokióra szegezzük.

– drbl –