Valószínűleg sokunkban vetődött már fel a gondolat, hogy az
életművünk eredményeként megszerzett ingóságoknak és ingatlanoknak mi
lesz a sorsa halálunkat követően.
Tisztában vagyunk annak lehetőségével, hogy vagyonunkkal, vagy annak
egy részével halálunk esetére akár egy egyoldalú nyilatkozat formájában
is szabadon rendelkezhetünk, kevesen ismerik azonban azokat a roppant
szigorú követelményeket, amelyek elengedhetetlenül szükségesek ahhoz,
hogy ezt az okiratunkat érvényes és hatályos végrendeletnek lehessen
tekinteni.
Végrendeletének tartalmát, azaz a halálunk utáni utódlás rendjét
alapvetően mindenki szabadon határozhatja meg. Tekintettel azonban arra,
hogy ezen nyilatkozatunk jogi hatásai már csak halálunkat követően
fognak beállni, így, ha az örököseink között később vita merülne fel,
akkor a tényleges akaratunk megállapítása és végrendeleti céljaink
bizonyítása utólag már komoly nehézségekbe ütközhet. Ezeknek a
problémáknak a megelőzése érdekében a jog a végrendelet alkotását
szigorú alakszerűségi követelményekhez köti.
Jóformán bármilyen alaki kellék hiánya végrendeletünk érvénytelenségét
eredményezheti. Első és legfontosabb megkötés, hogy végrendeletet csak a
törvényben meghatározott formák valamelyikében lehet megtenni. E három
lehetséges végrendelkezési forma a közvégrendelet, az írásbeli
magánvégrendelet és a szóbeli végrendelet.
Míg közvégrendeletet és
írásbeli magánvégrendeletet bármikor alkothatunk, addig szóbeli
végrendeletet csak kivételesen, a törvényben meghatározott szigorú
feltételek esetén, életet fenyegető rendkívüli körülmények között lehet
tenni.
Az alaki hibák elkerülésének legcélravezetőbb és legkisebb kockázattal
járó módja a közvégrendelet alkotása, amelyet elvileg bármelyik
közjegyző, vagy helyi bíróság előtt megtehetünk (lakóhelyünk, illetve
vagyonunk hollétére tekintet nélkül). Célszerű azonban, ha a lakóhely
szerint illetékes közjegyzőt keressük fel, mivel halálunk esetén o fogja
a hagyatéki eljárást lefolytatni.
Ha közvégrendelet tétele mellett döntenénk, tudnunk kell, hogy nem
minősül közvégrendeletnek az az okirat, amelyen a közjegyző csupán az
aláírásunkat hitelesítette és nem közvégrendelet a közjegyzőnél letétbe
helyezett végrendeletünk sem. Ez utóbbiak persze, mint írásbeli
magánvégrendeletek még érvényesek lehetnek.
Az előzőhöz képest gyakoribb végrendelkezési forma az írásbeli
magánvégrendelet, amelynek elkészítésében azonban jogvégzett személyek
már nem feltétlenül működnek közre, így több hibázási lehetőséget is
rejtenek magukban. A törvény a saját belátásunkra bízza, hogy
magánvégrendeletünket magunk kívánjuk-e megírni, vagy azt mással
íratjuk-e meg.
Ha saját kezűleg kívánjuk megírni, úgy annak érvényességi
feltétele csupán annyi, hogy azt az elejétől a végéig saját magunk
kézírással írjuk és aláírjuk. Természetesen, ha végrendeletünket mással
íratjuk - vagy magunk gépeljük (tehát nem kézírással írjuk) -, akkor a
törvény ennél szigorúbb alaki feltételek ír elő az érvényességhez. Ilyen
esetben ugyanis szükséges, hogy végrendeletünket két tanú együttes
jelenlétében írjuk alá, vagy ha azt már korábban aláírtuk, akkor
aláírásunkat két tanú előtt a magunkénak ismerjük el.
Az együttesen
jelenlévő tanúknak a végrendeletet az „előttünk mint tanúk előtt”
szövegrész, vagy csak egyszerűen az „előttünk” szó feltüntetésével
maguknak is alá kell írniuk. Érdemes hangsúlyozni, hogy a tanúk feladata
csupán az aláírásunk hitelesítése, ezért a végrendelet tartalmát nem
kell ismerniük (arról tehát nem kell felvilágosítást adnunk), sőt, azt
sem kell tudniuk, hogy végrendeletünk elkészítésében működtek közre.
Itt érdemes megemlíteni azt az összeférhetetlenségi szabályt, miszerint a
tanúknak vagy más, a végrendeletünk alkotásában közreműködő személyek
(pl. a végrendeletünk fogalmazója, szerkesztője, leírója) javára, vagy
általában, a végrendeletünk tartalmának kialakításában meghatározó
szerepet játszó bármely személy részére, illetve mindezek hozzátartozói
javára érvényesen csak akkor végrendelkezhetünk, ha végrendeletünknek
ezt a részét saját kezűleg írtuk és aláírtuk. A tanú javára szóló
juttatásunk ezen túlmenően akkor is érvényes lesz, ha a
végrendelkezésünknél rajta kívül még további két tanú közreműködött.
Az írásbeli magánvégrendelet harmadik - kevésbé közismert - formája az
ún. közjegyzőnél letett magánvégrendelet. Ennek érvényességéhez
elegendő, hogy azt magunk aláírjuk, majd végrendeletként feltüntetve a
közjegyzőnél letétbe helyezzük. A visszaélések elkerülése érdekében a
letétbehelyezésnek személyesen kell történnie, és kifejezetten közölnünk
kell, hogy az irat a mi végrendeletünk. A közjegyzőnek sem kell
ismernie a végrendeletünk tartalmát, a letételről azonban jegyzőkönyvet
kell felvennie, s az átvett végrendeletet a jegyzőkönyvhöz kell fűznie. A
közjegyző az átvételről elismervényt ad és a végrendeletet elzárva
köteles őrizni.
Ha írásbeli magánvégrendeletet mellet döntenénk, nem árt néhány további
előírással is tisztában lennünk. Ilyen lényeges követelmény, hogy azt
csak olyan nyelven készíthetjük el, amelyet értünk, és amelyen írni,
illetve olvasni tudunk. Nem érvényességi feltétel tehát, hogy a
végrendelet anyanyelvünkön tegyük meg. Figyeljünk arra is, hogy írásunk a
közönséges írás követelményének feleljen meg, mivel a gyorsírással vagy
a közönséges írástól eltérő egyéb jel- vagy számjegyírással (pl. gót
betűkkel) készült végrendeletünk érvénytelen lesz. Fontos kiemelni, hogy
a végrendeleti minőségnek, a keltezés helyének és idejének az
irományunkból ki kell tűnnie. Nem érvényességi feltétel tehát, hogy a
„végrendelet” szó az okirat címében vagy akár szövegében szerepeljen,
viszont magából az egész okiratból ki kell derülnie, hogy az a
végakaratunkról szól.
Az örököst sem szükséges a végrendeletben név szerint megjelölni,
elegendő, ha személyét legalább annyira körülírjuk, hogy azonosságához
kétség ne férhessen (pl. a „fiamra hagyom” megjelölés megfelelő, ha csak
egy fiunk van). Hasonlóképpen, a keltezés időpontját sem feltétlenül
kell hónap és nap szerint megjelölni, elegendő, ha a meghatározásunk
ténylegesen egy meghatározott napra vonatkozok (pl. 2005. húsvét
napján). Ha végrendeletünk több lapból állna, akkor további érvényességi
feltétel, hogy minden lapot folyamatos sorszámozással lássunk el.
Végezetül nem árt hangsúlyozni, hogy végrendelethetünket minden esetben
alá kell írnunk és nem lesz elegendő, ha saját kezűleg írt nevünk csupán
a végrendelet szövegében szerepel.
Kommentáld!