Bevásárlóközösség, telekocsi, bringakonyha, gangcsapat, csereberekör

- az útkeresés jegyében született közösségi önsegítő rendszerek révén számos területen dacolhatunk a nehezedő életkörülményekkel és az elidegenedéssel.

Csak sikerüljön mindenkit fellázítani.

"Kíváncsiak vagyunk, hogyan tudnak az emberek egy új ötlet segítségével összekapcsolódni és segíteni magukon. Pláne, amikor belpolitikai káosz, gazdasági, környezeti válság van, és az állami gondoskodás fokozatos csökkenése várható. Ha tartjuk magunkat a közvélekedéshez, hogy a magyarok bizalmatlanok és képtelenek az összefogásra, akkor az így is lesz" - foglalja össze Tracey Wheatley, a Védegylet munkatársa, miért rendezték meg május végén a KÖRFESZT-et, a közösségi önsegítő rendszerek találkozóját. A józsefvárosi kesztyűgyárban olyan kezdeményezések képviselői cseréltek tapasztalatokat, amelyek egy-egy kreatív ötlettel próbálják orvosolni környezetük problémáit. Kisközösségi aktivitásra a szervezők szerint "békeidőben" is nagy szükség lenne. "Ha csak az államra vagy a piacra bízzuk magunkat, egy csomó lehetőséget elszalasztunk" - vélekedik Wheatley, példaként lakóhelye, a Wekerle-telep szociális és közösségi szempontból is fontos bolhapiacait említve. A KÖRFESZT-re tucatnyi csoport és mintegy négyszáz látogató jött el, ezen felbuzdulva az eseményt több hazai városba is elvinnék. Alulról szerveződő önsegítő kezdeményezésekkel eddig jobbára városi értelmiségiek próbálkoztak, a cél az, hogy a módszereket a rászorultabbak is megismerjék. "A kezdeményező lehet külső ember is. Ha sikerül a lelkesedést a közösség többi tagjára is átragasztani, a dolog önműködővé válhat."

Segít a háló

Minden erőlködés nélkül magától is megy a Pesten tanuló vidéki műegyetemisták által másfél éve létrehozott telekocsi oldal, az oszkar.com. "Láttuk, hogy a MÁV-áremelések mennyi embernek okoznak gondot, és hányan járnak egyedül autóval" - mondja Prácser Attila, aki barátaival hobbiból, egy tudományos diákköri dolgozat keretében hosszú éjszakákon át bütykölte a rendszert. A szájról szájra terjedő szolgáltatásnak ma ötezer regisztrált tagja van, az online foglalási rendszeren keresztül heten-te egy-két tucat autó telik meg. A szolgáltatás ingyenes, a fuvar ára megállapodás kérdése, az egymás adatait (benne fényképpel és az autó rendszámával) ismerő felhasználók az út végén értékelhetik egymást. "A rendszer önműködő, ha egy hónapig elmegyünk nyaralni, akkor is elketyeg. Elég jól lefedjük az országot, de nem mindig jön össze fuvar, nem lehet csak erre apellálni. Telekocsit lehet szervezni lakó- és munkahelyen is. A környezet és a kocsi tulaja is jobban jár" - biztatja a vállalkozó kedvűeket Prácser, aki szerint a lehetőséget főképp megszűnő szárnyvonalak, buszjáratok körzetében lenne érdemes jobban kiaknázni.

Sokkal jobban be kell vonódnia a résztvevőnek a budapesti Szatyor Bevásárló Közösség (szatyor.org) esetében. Az informális egyesülést néhány tudatos vásárló indította pár éve, a családok előzetes megrendelés alapján organikus termékeket vesznek közeli termelőktől. "Win-win helyzetet akartunk. Mi olcsóbban jutunk hozzá, mint a biopiacon, a termelőnek a stabil vevőkör biztos bevétel, és kisebb a környezet terhelése" - foglalja össze a célokat Kármán Erika. A Szatyor híre is ismerősökön keresztül terjed, jelenleg 20-25 család és 4-5 gazdálkodó a tagja, akik a fővárosi átvételi pontra friss zöldséget, tejterméket, szörpöt, befőttet, gyümölcsleveket szállítanak. A választék folyamatosan bővül, a vásárlók között mégis nagy a fluktuáció. "Az a nehéz, hogy az emberek a mögöttes ideát is magukénak érezve elköteleződjenek, mert ez nem kényelmesebb, mint piacra járni. A Szatyor nem bolt vagy szolgáltatás, mindenkinek ki kell vennie a részét a feladatokból. A közösséggé válás kulcsfontosságú, ehhez közös főzések, összejövetelek kellenek" - tanácsolja a szervező. A jövőben az adminisztratív teendők miatt a Szatyor feltehetően szövetkezeti formában fog működni.

Ennél simább ügy, ha a téli gázszámlára gondolva a közös helyiségek vagy a saját lakás ablakait "csináld magad" módszerrel utólagosan szeretnénk leszigetelni. Budapesten az Ökoszolgálattól, vidéken öt civil szervezettől bérelhetünk jutányosan célszerszámot, a technológia - a fa nyílászáróba kell vájatot készíteni, abba szilikont nyomni - nem kíván szaktudást, de az oktatófilm mellé a kétbalkezesek segítséget is kérhetnek az úgynevezett Energiabrigádok tagjaitól. "Az energiamegtakarítás átlagosan 10-20 százalék, jelentkező mindig van bőven. Átlagos városi emberek jönnek, jó látni, ahogy a családtagok, barátok öszszeállnak segíteni egymásnak" - mondja Szabó Gyula, az Ökoszolgálat igazgatója.

A magyar viszonyok miatt némileg át kellett alakítani az amerikai Habitat for Humanity közösségi otthonteremtő programját. A lakhatási szegénységet a szervezet úgy enyhíti, hogy a rászoruló családnak hitelt nyújt, az önkormányzat által biztosított telken az iker- és sorházakat az emberek kalákában és önkéntesek bevonásával együtt építik. (Korábbi cikkünket a működésről lásd: Önkéntes alapokon, Magyar Narancs 2006. október 12.) "Az USA-ban ez klasszikusan alulról szerveződő önsegítési módszer. Létrehoz valaki egy helyi szervezetet, az ottani gazdaság szereplői adakoznak, jönnek a helyi önkéntesek, és indul a program. Itt nincs, aki elkezdené és a pénzt összeadná, a magyar központi iroda indítja és felügyeli a projekteket. Az önkéntesek jobbára kívülről érkeznek, sokan külföldiek és a céges CSR-tevékenység keretében érkező vállalati alkalmazottak. Az aktív emberek vidéken a szabadidejükben is sokat dolgoznak, akinek pedig lenne ideje, annak már nincs kedve a munkához. Ez kulturális kérdés is, hiszen az észak-amerikai önkéntesek ugyanúgy végigdolgozták az életüket, van, amelyik csípőprotézissel érkezik segíteni" - összegez Szekér András, a szervezet munkatársa. Bár a Habitat felújítási projektjeiben egyre több rászoruló család vesz részt, az új házak építése a szocpol eltörlése miatt szünetel, a legtöbb rászoruló ugyanis a bekerülési költség egy részét ebből fedezte.

A pasim bringája

"...a társadalmi kísérlet eddig még nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket" - írtuk két éve a szívességbankokról, a felélesztett falusi kalákakörök intézményesített verzióiról (lásd cikkünket: Megnyugtató, más logika, Magyar Narancs, 2006. augusztus 3.). A helyzet azóta nem sokat változott, Almássy Tamás - számos hasonló kezdeményezés részese - meg is írta lapunknak, miért. "Azok tudnak eredménnyel részt venni ebben, akiknek jut rá idejük, de a legvállalkozóbb szellemű emberek elfoglaltak. A legnagyobb, a budapesti Talentum Kör azért maradt fent, mert a legelkötelezettebbek az alacsony gazdasági aktivitás ellenére sem vesztették el kedvüket, de idejük kevés volt. A túl nagy távolságok nagyon megnövelik egy-egy segítségnyújtás tranzakciós költségeit, szomszédságokban, kistelepüléseken, kerületekben lehet hatékonyan szervezni. Nem jó, ha egy ember, család viszi a hátán, mert belefáradnak. Nálunk, különösen a nagyobb településeken elsorvadtak a szomszédsági hálózatok, az emberek csak a rokonaikban, barátaikban bíznak, akik viszont nem a közelükben éltek. Közben úgy élünk és vásárolunk, hogy minél kevésbé szoruljunk rá mások jóindulatára." Az alapötlet népszerűsége a jelek szerint mégis töretlen, ma is számtalan új kezdeményezés és mutáció (időbank, csereberekör, online szívességbank, tanulókör, cserepiac, helyi pénz stb.) létezik. Kíváncsiságunk kielégítését kezdhetjük a szivessegbank.lap.hu oldalon.

"Mindenhol meg lehet csinálni, csak erős kezdő löket és kitartás kell. Nem kellünk mi feltétlenül hozzá" - összegzi az elmúlt közel három év tapasztalatát Farkas Mária, a sivár társasházi udvarokból a lakókkal pompás kerteket, "közös szabadtéri nappalikat" varázsoló Gang csoport tagja. A pályázati forrásokból dolgozó baráti társaság elsőként II. és VIII. kerületi bérházak közösségét győzte meg a szépítés előnyeiről, a tervezésben és a kétkezi munkában az egész ház részt vett (a Józsefvárosban ez a Rév 8 anyagi támogatásával zajlott). A korábban az első lakógyűléstől az utolsó kapavágásig jelen lévő Ganghoz ma is sorra érkeznek a megkeresések, de elfoglaltságaik miatt már inkább szaktanácsot, mentori feladatokat vállalnak. "Öt-hatszázezer forintból ki lehet hozni egy udvart, maga a fizikai munka egy-két hétvége. A neheze a lakóközösség összefogása, az ellenérzések elsimítása, a közös nevezők megtalálása. Ha sikerül, több lesz a zöld, a munka régi ellentéteket simíthat el, közösségi életet indíthat be, elfásult emberek kreatív ötletekkel vetik bele magukat környezetük formálásába" - ecseteli a részvételi kertészkedés előnyeit Farkas, aki szerint a kivitelezéshez például társasházi bolhapiacok szervezésével is lehetne forrást biztosítani.

Az egyre sokasodó városi biciklistát hozhatja közelebb a közösségi bicikliszerelő műhely. Ide olyanok járnak, akik nem tudnak szerelni vagy nincsenek szerszámaik, mindenki elhozza a fölösleges alkatrészeit, és mindig akad valaki, aki ért az adott problémához. Ilyen a Millenáris Velodromon működő Bringakonyha, illetve a Zöld Fiatalok kezdeményezése, az éppen oktatót kereső Nők Tanítanak Nőket Biciklit Szerelni. "Már a pasim bringáját is én szerelgetem" - büszkélkedik Judit, aki szerint a közösségi tanfolyam önbizalmat adott, és lefaragta a karbantartási költségeket.

Linder Bálint