Bari Judit és Kovách Eszter Ecuadorban jártak olyan indián közösségeknél, amelyeket az állam jogrendje és hadserege tart nyomás alatt. Az ok a földjükön található olaj, amely miatt az olajcégek félkatonai szervezetei is fenyegetik őket. Az őslakosok szervezetei felvették a küzdelmet a saját jogaikért. Erre már csak azért is szükség lesz mert még a klímaváltozás elleni kvótakereskedelemben is kihasználják őket.

A Védegylet Ecuadorban járt munkatársai Bari Judit és Kovách Eszter (csoportképen baloldalt) a Környezeti Igazságosság Munkacsoportban tevékenykednek. A környezeti igazságosság a környezeti javak és károk földrajzilag egyenlőtlen eloszlásával foglalkozik, amely a lakosság leghátrányosabb csoportjait érinti legtöbbször hátrányosan (mélyszegénységben élők, cigányság legszegényebb csoportjai).


Miért küldött a Védegylet delegációt Ecuadorba?

A védegyletesek ecuadori programja a nemzetközi Klímaszövetségnek a dél-amerikai őslakos közösségekkel és szervezeteikkel kialakult együttműködése nyomán szerveződött.

A Védegylet együttműködik a Klímaszövetséggel (http://www.klimabuendnis.org), aminek körülbelül 1400 helyi önkormányzat a tagja szerte Európában, amelyhez Magyarországról eddig egyébként mindössze egy város, Nagykanizsa csatlakozott. A szövetséget a globális klímaváltozás hívta életre. A szervezet aktívan dolgozik az üvegházhatású gázok csökkentéséért a Föld északi, illetve az esőerdők megtartásáért a Föld déli felén.


Milyen tapasztalatokkal jöttetek vissza?

A tapasztalataink az olajkérdés, illetve a széndioxid-kibocsátáskereskedelem köré csoportosulnak. Az olaj kapcsán felháborítónak tartjuk, hogy az ecuadori állam nem foglalkozik az olajcégek által kiaknázott területekkel. A természeti környezet lerombolásán túl szennyezett vizet, és földet hagynak maguk után az olajcégek. A helyiek súlyos egészségkárosodásokat szenvednek, ezekben a régiókban ugrásszerűen nőtt a rákos megbetegedések száma. A slumosodás (1), a szociális problémák egyre látványosabban vannak jelen. Néhány szervezet, például a Front for the Defence of Amazon (FDA) Coca-ban, illetve Lago Agrio térségében pert indított az amerikai Texaco olajtársaság ellen. A per még az elején tart, nem lehet látni mivel végződik.


Kié az ecuadori olaj a helyi jogrendszer szerint?

Az ecuadori jogrendszer változóban van, remélhetőleg az emberi jogi szempontokat az eddiginél jobban lehet majd érvényesíteni. A jelenlegi alkotmány 2008-ban lépett életbe, és belekerültek igen fontos témák, mint például a földjog, azaz a territorium rights. Ez elvileg igen jelentős előrelépés az őslakosok saját területének védelmezését, arról való rendelkezését illetően. Viszont a természeti kincsek, így az olaj is az állam tulajdona. Ha az indián közösség nem is akar olajkitermelést, az állam dönthet másként, miután az övé az utolsó szó.

A helyi zöld és érdekvédelmi szervezetek szerint az új alkotmány főleg a kormány érdekeit erősítette meg. Vitás kérdés például az, hogy az alkotmány a természetre, mint saját jogi személyre tekint-e. Az őslakosok ettől várják a jogvédelem területén a perek megalapozottságát.

A zöld szervezetek némelyike (például az Acción Ecológica) viszont úgy értelmezi, hogy az állam rendelkezik a természet jogai felett.

Véleményünk szerint az alkotmányon túl fontos lenne az ágazati, illetve az alsóbb rendű szabályozások értelmezése, illetve az idevonatkozó törvények megvitatása, mert a zöld szervezetek közötti együttműködéseket zavarja az alkotmány értelmezése körül kialakult véleménykülönbség.


A hadsereg, és a cégek fegyveresei az őslakosok ellen

A dél-amerikai indiánok ernyőszervezete a COICA, amelyet a Klímaszövetség is támogat. A COICA Peruban jött létre és kilenc országban működik. Többnyire a nemzetközi és kormányközi egyezmények, stratégiák indiánokat érintő diskurzusaiban vesz részt. Több olyan zöld és érdekvédelmi szervezettel is együttműködnek, amelyek az egyes indiánok lakta területeken konkrét ügyeket vállalnak fel, és párhuzamosan lobbiznak és képzéseket tartanak.

Az egyik szervezet, akivel együttműködnek a Pacha Mama (Föld Anya - kichwaul, az indiánok nyelvén) nevű szervezet, amely a sarayakui indiánok nemzetközi bíróságra jutott ügyét is után követi. Ez az ügy az argentín CGC olajtársaság ellen indult. Az indiánok azt szeretnék, hogy a földjeiken elhelyezett olajkeresőket távolítsák el, és ne végezzenek robbantásokat vagy hasonló kutatásokat. A Costa Rica-ban működő inter-amerikai emberjogi bíróság elismerte, hogy az olajkitermelés az indiánok jogait veszélyezteti, és 2004-ben az indiánok javára hozott döntést.

Az ecuadori állam azonban ellenségként tekint az olajkitermelést ellenző szervezetekre. Az olajcégek nyomást gyakorolnak a kormányra, és továbbra is folytatják erőszakos cselekményeiket: felbérelt félkatonai alakulatok felkeresik az indián aktivisták házait, halálosan megfenyegetik őket és hasonlók.

A sarayakui egy igen öntudatos közösség. Az olajkitermelés elleni "békés eszközökkel folytatott küzdelmük" több más közösségnek mutatott biztató példát, és erős pillérei az őslakosok mozgalmának. Annak ellenére, hogy a vezetőiket halálosan megfenyegették, illetve a kormány hadsereggel próbálta rábírni őket a területük feladására, kitartanak a természetes környezetük és az esőerdő megtartása mellett. Több szálon próbálnak nemzetközi védelmet szerezni a területüknek, és szeretnék a saját kulturális, társadalmi és gazdasági fejlődésüket az olajkitermelés nélkül megélni. Napenergiát használnak, közösségi munkával építik a falvaikat, a közösségi tanulás igen lényeges, mindennapi eszköz a fenntarthatónak nevezhető társadalmukban. Saját honlapot is működtetnek (www.sarayaku.com).


Az emisszió kereskedelem árnyoldalai

Több kezdeményezés is indult, hogy bizonyos területeket megmentsenek a pusztulástól. Ilyen a Yasuni Projekt javaslata. Itt a tájvédelmi, természetvédelmi terület érintetlenül hagyását szeretnék elérni, az ott lévő olaj kitermelésének megtiltásával, illetve a területen élők természetes közegének megtartására, az erdők eredeti állapotban való megtartására fizetnének a lakosságnak. A Yasuni projekt vonatkozásában nem teljesen letisztult még, hogy része lenne-e az un. karbon piacnak. Az equadori kormány tett utalásokat arra, hogy be szeretné kapcsolni az érintett területeket a Kyotói Egyezményben jóváhagyott üvegház hatású gázok csökkentését célzó emisszió kereskedelembe. A Klímaszövetség azonban nem támogatja egyöntetűen az elképzelést, mert igen aggályos, hogy "olcsó áron", de drágán megfizethet ezért például az európai lakosság.

Ha a Kyotói Egyezmény keretében viszonylag olcsón jutna karbonkredithez az iparosodott Európa, nem motiválná semmi a helybeni üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését. Az 1990-es állapotokhoz képest 2008-2012 időszakra 5,2% a vállalt csökkentés. Ez egy bonyolult és kényes, politikai és gazdasági érdekeket feszegető kérdéskör, miután nem sikerült a vállalásokat teljesíteni. Erről érdemes volna mielőbb vitát generálni, mivel hamarosan, még idén decemberben, Dániában az ENSZ Klímakonferenciáján aláírásra kerülhet az emisszió kereskedelem vonatkozásában egyezségeket, iránymutatásokat tartalmazó újabb dokumentum (poszt-Kyoto klímamegállapodás).

Az emisszió kereskedelem során olyan országokban vásárolnak karbonkreditet, ahol az üvegházhatású gázok kibocsátása nem magas, illetve olcsóbban csökkenthető az iparosodott európai területekhez képest. Az erdősítés, illetve erdőmegtartás mellett a megújuló energiaforrások használatával, támogatásával is lehet kredithez jutni. Magyarországon 2006 óta pl. 229 létesítmény kapott un. szén-dioxid kvótát.

Alapvetően az a kérdés, hogy jól átgondolt koncepció-e, és ellenőrizhető-e a megvalósulása? Segít-e északon az európai és ázsiai, illetve észak-amerikai szenyezett területeken csökkenteni az üvegházhatást a déli erdőmegtartás, erdősítés? Figyelembe veszik-e a lokális klímaváltozást?

Imbaburában, mintegy 100 km-re a Ecuador fővárosától láttunk olyan, az európai karbonpiacra szervezett projektet, amiről érdemes volna esettanulmányt írni. Itt egy németországi székhelyű cég az önkéntes piacra hitelesít az üvegházhatású gázok elfogására alkalmas növényzetű területeket. Itt megkerestek indián közösségeket és kissé kétes körülmények között, szinte egy nap alatt szerződést írattak alá velük. Eszerint betelepítenek egy bizonyos nagyságú területet fenyőfákkal egy több ezer méter magasan fekvő, eredetileg száraz, szeles és bokros növényzetű élőhelyen. Ezt a területet az indiánoknak fennt kellene tartaniuk évtizedekig, egy egyszeri alkalommal kifizetett összeg fejében.

A pénz egy részét megkapták, de csak eleinte látogatták őket, és most, hogy a területről kiállították a hiteles tanúsítványt, már az sem foglalkoztatja a céget, hogy egy terület például leégett. Az indiánok több tíz évre kötelezve vannak egy természetesen oda nem illő növényzet fenntartására, iszonyú nehéz körülmények között, miközben a megbízókat nem érdekli az eredmény (vagyis annak hiánya), és nem tesznek eleget a fizetési kötelezettségüknek sem. Az Acción Ecológica próbál segíteni a helyieknek a szerződés felbontásában, illetve szorgalmazza az ilyen projektek leállítását.


Mit tanulhatunk itt Magyarországon az ottani problémákból?

Az út során számos olyan összefüggés mutatkozott meg, ami az európai kisebbségek helyzetére emlékeztetett. Főként az őslakos indiánok képviseleti problémái és az alapjogaik érvényesítését illető problémák az európai és magyar cigány közösségekkel mutatnak párhuzamot környezeti igazságossági kérdésekben. Egyik közösségnek sem teljesül a méltósággal teli élethez való alapvető joga.

A közösségeik megtartása, a természettel, a Földdel való harmónikus együttélés kultúrája és az ehhez kapcsolódó mérhetetlen és értékes tudás, ismeret megtartása, örökítése egyre nehezebb az állandó fenyegetettség miatt. Itt a rövid távú gazdasági érdekek felülírnak minden emberi jogi és fenntarthatósági szempontot.

Ezen felül pedig láthattuk, hogy mennyire fontos a globálisan összehangolt harc a klímaváltozás következményei ellen. Szeretnénk elérni, hogy Nagykanizsán kívül több magyarországi város is csatlakozzon a Klíma Szövetséghez. Különösen fontos lenne Budapest csatlakozása. Célunk továbbá, hogy a fővárosi önkormányzat komoly érdeklődést tanúsítson és ismerje fel a csatlakozással járó előnyöket. Ez jelzésértékű lehetne nem csak Magyarország, hanem az egész régió számára.


Lábjegyzet:

(1) Az angol slum kifejezést használja a magyar szakirodalom is a városok, elsősorban nagyvárosok fizikailag leromlott állapotú és szegények által lakott városrészeinek megnevezésére. Használhatnánk a nyomornegyed elnevezést is, ez azonban lényegesen elítélőbben hangzik, mint a semlegesebb slum kifejezés. "http://hu.shvoong.com/exact-sciences/1701420-urbanizáció-városodás-városiasodás-szuburbanizáció-szegregáció/


(Kovách Eszter, Bari Judit)