A sztrájktörvény pontosítása

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa már a tavalyi sztrájkmozgalom idején is figyelmeztetett, hogy a sztrájktörvény egyes elemei sürgős felülvizsgálatra szorulnak, nincsenek összhangban a gyakorlat követelményeivel. Most ezt a véleményét megismételte egy vállalkozás dolgozóinak munkabeszüntetésével, illetve annak következményével és a rendőrség tehetetlen helyzetével összefüggésben.

Az állampolgári jogok biztosához fordult egy vállalkozás azt panaszolva, hogy nem kap segítséget a rendőrségtől. A cég megállapodott egy másik vállalkozással a saját vasanyaga feldolgozásáról. A terméket azonban nem tudja elszállítani a megbízott üzem telephelyéről, mert ott a dolgozók sztrájkolnak és nem engedik hozzáférni a jogos tulajdonához. A jogai kikényszerítéséért a rendőrséghez fordult, de az nem lépett közbe.

Szabó Máté ombudsman a sztrájkjog érvényesülését, illetve a sztrájkgyakorlatot vizsgáló kiemelt projektjében már tavaly felhívta a figyelmet arra, hogy a sztrájk jogszerű gyakorlásának szabályai nincsenek kellőképpen kidolgozva. Ezért felkérte az érintett minisztériumok vezetőit, hogy vizsgálják felül az ezzel kapcsolatos joganyagot. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa most újra felhívja a figyelmet arra, hogy nemcsak az egyes ágazatokban hiányosak a sztrájk gyakorlásának szabályai, hanem arra sincs iránymutatás, hogy a rendőrség mit tehet, vagy mit nem tehet sztrájk esetén. Ezért az ombudsman továbbra is együttműködést ajánl a felülvizsgálattal érintett joganyag véleményezésében, az újraszabályozott joganyag gyakorlati érvényesülését pedig figyelemmel fogja kísérni.

Indokolatlan jogosultság az adóhatóság eszköztárában

A törvényi szabályozás szerint az APEH az ügyfél kérelmére indított eljárásban ugyanúgy fenyegetheti az állampolgárt mulasztási bírsággal, mint a hivatalból indított hatósági ügyekben. Ráadásul az ügyfél elkésett fellebbezését az elutasítás helyett és a megkérdezése, a következményekre való figyelmeztetés nélkül átirányítják illetékköteles felügyeleti eljárásra. Az ombudsman mindebben a jogbiztonság sérelmét látja.

A panaszosnak örökösödési illetéket kellett volna fizetnie, fellebbezett, de lekéste annak határidejét. Az érvényes jogszabályok alapján a fellebbezését el kellett volna utasítani, és a jogi érvelésre érdemi intézkedést nem igénylő, egyszerű tájékoztatással is válaszolni lehetett volna. Mindezért az APEH nem követelhetett volna fellebbezési illetéket. Ehelyett az ügyet az adóhatóság egy belső irányelvének – az ombudsman szerint jogszabályellenes – előírása alapján felügyeleti eljárásra irányították, az ügyfélre pedig emiatt a fellebbezési illeték háromszorosát szabták ki.

Szabó Máté a konkrét ügy vizsgálatán túl egybevetette az adózási eljárást szabályozó törvényt az Alkotmány és a közigazgatási eljárásról szóló törvény előírásaival. Megállapította, hogy az érintett APEH irányelv és az adózás rendjéről szóló törvényben foglalt szabályozás visszás mind a tisztességes eljárással, mind a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben. A vizsgálat során ugyanis egyértelművé vált, hogy az adóhatóságot a rá vonatkozó eljárási törvény alapján indokolatlan jogosultságok illetik meg. Az ügyfél például nem rendelkezhet a saját jogorvoslati jogával, azt a hivatal – 2009 novemberétől jogszabályi felhatalmazással – saját hatáskörén belül, önkényesen kezelheti. Erre az ad indokot, hogy a többi, szintén kérelemre eljáró hatósággal ellentétben az APEH-nek lehetősége van az eljárási illetékek végrehajtására.

Az ombudsman felhívta a figyelmet arra is, hogy a közigazgatási eljárásról szóló törvényben megfogalmazott garanciális szabályoktól való eltérés sérti a jogállamiság elvéből levezethető jogbiztonság követelményét. Ennek megfelelően az országgyűlési biztos az ügyfelek csorbítatlanul érvényesülő fellebbezési joga és a tisztességes eljárás védelmében kezdeményezte az adózás rendjéről szóló törvény módosítását a nemzetgazdasági, valamint a közigazgatási és igazságügyi miniszternél.

Otthon-e az idősotthon?

Az idősekről való gondoskodás jelentősen háttérbe szorult a feladat ellátására kötelezett önkormányzatoknál. A tartós bentlakást biztosító ápoló-gondozó otthonokban élő idős emberek ellátásának hiányosságai sértik az emberi élethez és méltósághoz, valamint a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot – állapította meg helyszíni tapasztalatai nyomán Szabó Máté ombudsman, aki az illetékes miniszter közbenjárását kérte.

Ezt megelőzően utoljára tizenkét éve vizsgálta az állampolgári jogok biztosa, miként érvényesülnek az idős emberek alkotmányos alapjogai a bentlakásos ápoló-gondozó otthonokban. A korábbi intézmények közül az ombudsman ezúttal háromban győződött meg a tizenkét év alatt bekövetkezett változásokról, az ellátás, gondozás jelenlegi körülményeiről, a tárgyi és személyi feltételekről, valamint áttekintette a mindennek keretet adó jogszabályi környezetet. A három intézmény kiválasztásánál figyelembe vette az intézmények földrajzi elhelyezkedését, a település nagyságát, a régió gazdasági fejlettségét, illetve önkormányzati vagy más fenntartóját.

Megállapította a többi között, hogy az idősotthonok sem tárgyi, sem személyi feltételekkel nem rendelkeznek ahhoz, hogy biztosítani tudják a 4 órát meghaladó gondozási szükségletű ellátottaknak nyújtandó szolgáltatásokat. Hiányoznak az ellátáshoz szükséges egészségügyi eszközök és felszerelések, a szakdolgozók képesítése sem alkalmas egészségügyi jellegű feladatok elvégzésére. Ez a körülmény sérti az idős bentlakók emberi élethez és méltósághoz, valamint a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogát.

Az ombudsmannak a három otthon vizsgálata során az is feltűnt, hogy míg a nem állami fenntartású intézménybe szinte azonnal be lehet kerülni, a két önkormányzati otthonba átlagosan 3 hónap várakozással juthat be a kérelmező. A biztos utalt ugyanakkor arra, hogy a várakozási idő országos átlagban még ennél is jóval hosszabb, elérheti az egy-másfél évet is.

A jogszabály szerint az egészségügyi ellátás keretében a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény köteles gondoskodni az igénybe vevő gyógyászati segédeszközeinek biztosításáról. A vizsgált intézmények ezt és a költségek viselését a gyakorlatban valamennyien eltérően szabályozták. A vizsgálat tapasztalatai szerint egyes intézmények – a jogszabállyal ellentétben – különbséget tesznek az úgynevezett testközeli és a test-távoli segédeszközök között, illetve esetenként az ellátottakra hárítják át az inkontinencia betétek költségeit.

A jogszabály ugyan kötelezővé teszi, hogy az otthonban legyen orvosi szoba, betegszoba, a vizsgált intézményekben azonban azokat eredeti funkciójától eltérő célra használják, egyebek között lakószobákat rendeznek be bennük, vagy összeférhetetlen ellátottak elkülönítésére veszik igénybe.

A biztos mindezek miatt felkérte a nemzeti erőforrás miniszterét, hogy tegyen javaslatot a napi 4 órát meghaladó gondozási igényű idősotthoni ellátottak gondozásához szükséges, a személyi és tárgyi feltételeket megteremtő jogi és pénzügyi szabályok módosítására, valamint intézkedjen arról, hogy a gyógyászati segédeszközök biztosítása egységes gyakorlat szerint történjen.

Az országgyűlési biztos ezt az utóvizsgálatát a 2010. évben „Méltó Időskor” címmel, az időskorúak alapvető jogait fókuszpontba állító projekt keretében folytatta le. A projektet Szabó Máté ombudsman azért indította, hogy hozzájáruljon gyenge érdekérvényesítő képességgel rendelkező, sok esetben kiszolgáltatott helyzetű társadalmi csoport alkotmányos jogainak az emberi- és állampolgári jogi érdeklődés középpontjába helyezéséhez, érvényesülésének elősegítéséhez.

A feltételes szabadság és a feltételei

Tévesen számolt a börtön és hiányos a törvény. Ez vezetett oda, hogy nem vizsgálták meg időben, hogy egy elítélt feltételes szabadságra bocsátható-e, vagy sem. Életfogytiglani büntetését töltő elítélt fordult Szabó Máté ombudsmanhoz azzal, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának megállapításakor nem vették figyelembe az előzetes letartóztatásban töltött időt.

A panaszost az életfogytig tartó szabadságvesztéséből feltételes szabadságra bocsátották, de újabb bűncselekményt követett el. A bíróság az újabb feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját öt évre elhalasztotta.

Az országgyűlési biztos megkeresése alapján a Csongrád Megyei Bíróság elnöke úgy foglalt állást, hogy a 2008. január 1-jétől hatályos Btk. módosítás irányadó a panaszos esetében, vagyis az előzetes letartóztatásban töltött időt be kell számítani az öt éves időtartamba. A Csongrád Megyei Főügyészség eltérő álláspontot képviselt.

Az ombudsman – a Csongrád Megyei Bíróság álláspontjára is tekintettel – úgy foglalt állást, hogy a bv. intézetnek a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a Btk.-módosítás figyelembe vételével kell megállapítania. A bíróság ítéletében ugyanis nem időpontot határoz meg, hanem azt az időtartamot, amelynek el kell telnie a feltételes szabadságról szóló döntés meghozataláig.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a Szegedi Fegyház és Börtön eljárása – a feltételes szabadságra bocsátás időpontjának téves meghatározása miatt – sértette a panaszos személyes szabadsághoz való jogát, ezért kezdeményezte az intézet parancsnokánál, hogy módosítsa a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját.

Az ombudsman álláspontja szerint ugyanakkor a visszásság a törvényi szabályozás hiányára is visszavezethető, hiszen a jogszabályok ilyen alapvető kérdésben nem biztosítanak lehetőséget arra, hogy a bíróság felülbírálja a bv. intézet döntését Szabó Máté ezért javasolta a közigazgatási és igazságügyi miniszternek, hogy fontolja meg a jogorvoslat lehetőségének megteremtését az elítéltek számára.

Olvasd el, tájékozódj a további ügyekben, ombudsmain feladatokban is