Az előző, 2006-os országgyűlési választás előtt kirobbant gyulai adatbázisügyben – ahol 10 500 választópolgár adatait tárolta egy illetéktelen személy – egymással ellentétes ítéletet hozott az első- és a másodfokú bíróság. A vád különleges személyes adatok megsértése volt. Végül a Szegedi Ítélőtábla felmentette az ügy egyetlen vádlottját.

A napokban került vissza a Gyulai Kistérségi Társuláshoz az a merevlemez, amely egykor az adatokat tárolta. Itt is egy ellentmondás. Ezt a Békés Megyei Bíróság előbb elkobozni, majd a táblabíróság visszaadni rendelte. Ám az adatokat időközben letörölték róla. Az indoklás talányos. Bár az adatok kezelése nem volt bűncselekmény, de az mégis az adatvédelmi törvénybe ütközött.

Mint a sajtó annak idején nagy terjedelemben beszámolt, 2006 februárjában, nem sokkal az országgyűlési választás előtt a Gyulai Kistérségi Társulás egyik munkatársa, Ferenczi László munkahelyi számítógépe merevlemezén felettese, Lebenszky Attila közel 10 500 ember különleges személy adatait találta.

Ráadásul mindezt a nyilvántartásba vett személyek tudta, beleegyezése, hozzájárulása, illetve törvényi felhatalmazás nélkül. Az adatbázisban található nevek mellett több helyütt az egyes pártok iránti rokon- vagy ellenszenvük szerint minősítő jelzőket tettek. Az „Sz” szimpatizánst, a „B” a bizonytalant, míg az „E” az ellenfelet/ellenséget jelölte. Mindez a Fidesz szempontjából értendő. Ugyanis az adatbázis megtalálása után állásából elbocsátott Ferenczi elmondta, megígérték neki, hogy kormányváltás esetén ő lesz a Gyulai Kistérségi Társulás elnöke.

A lelepleződés előtt Ferenczi több levelet és települési névjegyzéket kapott a térség akkori fideszes országgyűlési képviselőjének, Tóth Imrének a munkatársaitól, valamint ő maga több bizalmas tartalmú és hangvételű levelet írt a jobboldali politikusnak.

Azt az ügybe bevont szakértőnek nem sikerült tisztáznia, hogy az adatok pontosan honnan származtak, de azt szakvéleményében egyértelműen kimondta: „Elnevezéseik és a hozzá tartozó adatlapok alapján ezeknek szerzője nem minden esetben ugyanaz a személy, illetve utalás található erre az elnevezésekben is: „Budapest II”., „Központi”, „Elküldött-visszajött”, és ez valószínűsíti valamilyen nagyobb, központosított adatbázishoz való integráció lehetőségét.”

Ferenczi egy, az ügyben született elektronikus levelében a fideszes országgyűlési képviselő kampányfőnökének kifejtette, hogy: „A településekről most kellenek igazán pontos adatok, elsősorban saját magunknak, és nem a budapesti központnak”.

Azóta is kérdés, hogy ez a mondat pontosan mit is jelent.

Hosszas nyomozás után az ügyben a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság különleges személyes adatokkal való visszaélés miatt Ferenczi László és egy segítője, a Sarkadi Kistérségi Társulás akkori vezetője, Gulyás Imre ellen tett vádemelési javaslatot. Ám a Gyulai Városi Ügyészség már csak Ferenczi László ellen ellen emelt vádat, holott ebben a nagy összjátékban nehezen volt elképzelhető a „magányos tettes” teóriája.

Az Orosházi Városi Bíróság a különleges személyes adatokkal való visszaélés vádpontjában 2008 nyarán kimondta Ferenczi bűnösségét és pénzbírsággal sújtotta. Ezzel ellentétesen döntött 2009 februárjában a Békés Megyei Bíróság, ahol a tanács elnöke, egyben a megyei bíróság első számú vezetője, Baur Péter volt. Ez a grémium úgy ítélte meg: a vádlott cselekményével nem okozott jelentős érdeksérelmet azoknak, akiknek személyi adatait tárolta, és ez nem is állt szándékában. (Sic!)

Nem tudni, hogy ezt miből és hogyan állapították meg.

A két ellentétes ítélet után 2009 januárjában a Szegedi Ítélőtábla lényegében helyben hagyta a Békés Megyei Bíróság korábbi döntését, amely felmentette Ferenczi Lászlót a különleges személyi adattal való visszaélés alól. Mint kiderült, a különleges személyes adatokkal való visszaélés – az időközben bekövetkezett jogszabályi változás miatt – nem bűncselekmény, hanem csak vétség. A Szegedi Ítélőtábla ítélete indoklásában elhangzott, hogy „a vádlott magatartása és egy esetleges érdeksérelem bekövetkezése között olyan távoli az oksági összefüggés, amely a különleges személyi adattal visszaélés vétsége kísérletének megállapítását is kizárja.”

A jogerős ítélet azt is kimondta, hogy az adatbázisban szereplőket nem érte sérelem vagy hátrány.

Nem tanulság nélküli az adatbázist tároló számítógép, pontosabban annak merevlemezének, azaz az adattároló „sorsa”. A nyomozás során a rendőrség lefoglalta a számítógépet annak merevlemezével együtt. Az első fokon ítélkező Orosházi Városi Bíróság el is kobozta a gépet. Ám a számítógép nem a vádlott tulajdona volt, azért azt a másodfokú, Békés Megyei Bíróság kiadni rendelte a tulajdonosnak, a Gyulai Kistérségi Társulásnak, csak a merevlemezt kobozta el.

De ez a lemez is a társulásé, ezért az ítélőtábla – utóbb – ezt is kiadni rendelte. S itt jön egy sajátos fordulat. A bírósági ítélet szerint az adatok kezelése nem bűncselekmény, de az adatvédelmi törvény idevágó passzusa szerint „a különleges személyes adat akkor kezelhető, ha az érintett fél hozzájárul.” Ha nem, akkor törvénysértés valósul meg. Ekként meg kellett semmisíteni az adattárolón szereplő adatokat.

Így az a paradoxon helyzet állt elő, hogy különleges személyes adatok megsértésének bűncselekményi tényállása a jogerős ítélet szerint nem valósult, az adatkezelés mégis törvénytelen volt. Tehát bűncselekmény nem történt, törvénysértés viszont igen.

168 óra