A hivatalos fizeteszközök kiegészítésére már az 1800-as évektöl alkalmaznak különbözö pénzhelyettesítö eszközöket a világ több országában. Svájcban már 75 éve müködik a WIR rendszer, amely a kis- és közepes vállalkozások támogatását tüzte ki célul.

Salzburg környékén ugyanis működik egy olyan cserefórum, ahol tálentummal kell fizetni. Hogy mi ez a tálentum? Egyfajta cserepénz, ami a szó eredeti jelentését is visszaadja: mindenki azzal fizet, amiben jó, amihez ért, amiben tehetséges, amihez tálentuma van.

Ha valaki focialakú tortát tud csodatündér módjára sütni, ha valaki más angolból ad különórát, ill. megjavítja az elromlott kertkaput, akkor ők mind nem pénzt kapnak a munkájukért, hanem tálentumot, amit aztán arra cserélhetnek be, amihez csak kedvük van.

A pénzügyi válság óta virágzik a cserebörze

Több osztrák tartományban (pl. Tirolban és Vorarlbergben) már évek óta népszerű ez  a fizetési eszköz. Ezekben a nyugati tartományokban már arról is szó esett, hogy az elektromos áramot, a helyi adókat, juttatásokat is tálentummal fizesse a lakosság. Egyesek már arra is gondoltak, hogy a most ledolgozott munkabért később váltják be, amikor majd 40-50 év múlva ápolásra szorulnak. Így - mivel gyerekük nincs - biztos akad olyan, aki gondjukat viseli majd, és nem kell öregségükre attól tartaniuk, hogy egyedül maradnak.

Több európai országban léteznek hasonló cserebörzék, sőt, egynéhányban még alternatív fizetőeszközt is kibocsátottak a szenvedélyes cserekereskedők. A bajorországi Berchtesgaden városa tökélyre vitte ezt a fizetési módozatot, hiszen ott 200 üzletben, kereskedelmi egységben fogadják el a csillagtallérra (Sterntaler) keresztelt regionális fizetőeszközt. Ezáltal a helyi gazdaságot is támogatja nem csak az önkormányzat, hanem minden egyes polgár, aki csillagtallérral fizet.

Az USA reagált a válságra

A 17. században több próbálkozás is volt a lokális fizetőeszköz bevezetésére, de ezek közül a leghíresebb Silvio Gesell "Freiwirtschaft" (szabad gazdaság) elképzelése, amit 1911-ben kiadott művében publikált „A természetes gazdasági rend"  ("Die natürliche Wirtschaftsordnung") címmel.

A modern csererendszer megalapítójának Michael Linton minősül. Az 1980-as évek Kanadájában olyannyira megnőtt a munkanélküliek száma, hogy a cserebörze rendkívüli mértékben terjedt el. Linton vezette be az úgynevezett zöld dollárt (green dollar) és a cserebörze központi irányító szervét.

Az amerikaik az élethez való pozitív hozzáállásukról híresek, ők válság idején sem adják meg magukat. Annak ellenére, hogy több amerikai fórumon lehet olvasni, mennyire el van keseredve a középosztály, sokan mégis úgy döntöttek, hogy nem ülnek otthon tétlenül munkanélküli segélyre várva. Létrejöttek olyan internetes fórumok, ahol a sok szabadidővel rendelkező szakik és szellemi szabadfoglalkozású szakértők felajánlják szolgáltatásukat, hogy egymást segítsék. Az egyik ilyen honlap a WeveGotTimeToHelp.blogspot.com. Ha berepedt az eresz vagy csőtörés van a házban, csak klikkelni kell a cserebörze oldalára, és már jön is a segítség.

Királynő vagyok, az USA-ban nincs semmi keresnivalóm, ott demokrácia van. De érdekes nyomon követni az ott végbe menő változásokat, mert a jó dolgokat az öreg kontinensen, Európában is lehet hasznosítani.