Szent István királyunk úgy építette fel az országot, hogy számos európai tudástőkét hívott be a Kárpát-medencébe. Oldás lesz-e a tudás alapú társadalom az István kori átokra? Megtartjuk az abbéli hitünket, hogy az elmélyült tudások nemzeti kultúrákhoz kötődnek, vagy az a fontos örökségünk, hogy ezeknek a tudásoknak be kell épülnie a kultúránkba? A korlátra vagy innovatív tettekre emlékszik-e a kultúránk?

Ezer évvel ezelőtt abban hitt a kultúra, hogy az elmélyült tudás családon belüli tanulás eredménye. Éppen ezért nem kísérleteztek azzal, hogy lemásolják más népek kiemelkedően jó szakmai tudásait. Az itteni népekhez meghívott az államalapító sokakat, a nagy európai nemzetek fiaiból.

A nacionalizmus, a nemzetállam eszménye nem létezett. Fel sem merült a Nagy Károly nyomdokain elindult államalapító uralkodókban az etnikailag tiszta ország képe.

Vallonok és taljánok telepedtek le a mai egri, a tokaji és a szerémségi borvidékeken, szászok a mostani Erdély alatt, és végig a Kárpátok mentén számos bányaváros eredete kötödik hozzájuk. A fegyverhordó kaszt, a kisnemesi - lovagi, megyei adminisztrációs rendszer és a kovács kaszt bajorokból lett. Szent István óta a koronához tartozott Horvátország, számos lovas nomád nép, pásztorkodó vagy félig-egészen földművelő nép olvad egybe évszázadokon keresztül.

Az eredetileg itt lakó népek, a hét törzs, a székelyek és a környékbeli népek olvasztó tégelye a Kárpát-medence. Amit ma magyarnak hívunk, az etnikailag is és kulturálisan is egy közös nevező az itteni emberek, vegyes etnikumú és színes kultúrájú őseink szellemi hagyatéka.

Szabad átjárás volt az országon belül, sőt általában az európai országok között nem akadályozta a közlekedést olyasfajta határvédelem, vagy kirekesztő adminisztráció, mint az útlevél és vízum. Az elmélyült szakmai tudások áramlása, a népek közötti interkulturális tanulás eredménye volt a középkorban. Tudta ezt Szent István! Mátyás udvarát is ez tette naggyá! Széchenyi is a rohamléptékkel modernizálódó Anglia élménye miatt vált a feudalizmus felbomlásának legfőbb szószólójává!

Honnan vesszük a jogot mégis, az etnikai alapú kirekesztő és a más kultúráktól magunkat távol tartó attitűdök ilyen mértékű felfokozásához?

Hívek maradtunk-e őseink szellemi hagyatékához, ha ebben a fontos kérdésben nem követjük az 1000 éves kulturális hagyományainkat? Éppen az ellenkezőjét csináljunk annak, mint a legszentebb nemzeti hőseink!

A rendszerváltáskor nem nagyon látszott, hogy a hazai demokratikus kultúra visszanyúl majd a 30-as évek etnikai bűnbakképzésének hagyományaihoz. Nem nagyon látszott, hogy feltétlenül potenciális elnyomót, tehát ellenséget látunk majd a szabad világ népeiben. Ki hitte volna, hogy 20 év elteltével annak az "ellenség és áldozat" komplementer szerepekre épülő nacionalizmusnak lesz 80%-os kivívott elfogadottsága, amit a FIDESZ és a JOBBIK képvisel?

Amikor a kultúra és az etológia kapcsolatáról szóló cikkekben az emberi agresszió természete körüli jelenségekről írok, akkor lényegében a kirekesztés működésének mozgató rugói érdekelnek. Lépésről lépésre könyvelhető, hogy a közös kultúra  "mitől ismerjük meg a sajátjainkat?" - törekvései, miként vezetnek el a pártok politikai marketing nacionalizmusához, a pártok versengő természete,  miként vet szemet a közbeszéd csatornáira és miként töltik meg a pártok a monopolizált közbeszédet olyan tartalmakkal, aminek az eredménye az 50% körüli foglalkoztatottság, az etnikai uszítás, a növekvő vidéki szegénység, a fiatal korosztályok kilátástalansága. Ez volna a jelenkori modernizáció "magyaros minősége"? Ez volna a közjó?

Miért gondoljuk mi magyarok, hogy a nemzetieskedő melldöngetés nevében megálljt kell parancsolnunk a demokráciának, a jóléti társadalom modellnek és a szabad piac modelljének? Miért váltak ezek a modellek más népek modernizációjának motorjává? Miért nem sikeres ez nálunk?

Az a kép alakult ki bennem, hogy a tudás alapú társadalom utáni ember képessé válik arra, hogy kalkuláljon a saját kultúrája adta korlátokkal. A posztmodern kultúrákban ez lényeges elmozdulás, a kultúrák közötti távolságtartás ma már nem olyan, mint 1000 éve. Az idegen kultúrát, vagy eddig ismeretlen szakmákat, nézőpontokat eztán nemcsak székbe szögezve nézegetjük, hanem alkotó részesei és a szálak összekötésének főszereplői vagyunk. Ez egy nagyon lényeges készség, a nacionalizmus és bármiféle önigazolásra épülő identitás helyett arra ösztönöz bennünket, hogy legyünk nyíltak, vegyünk részt, kutassunk és osszuk meg a saját nézőpontunkat másokkal.

Átok a Szent István korának kultúrája ebben a korban, ha ma is abban hiszünk, hogy nem lehetséges tanulni másoktól. Mellesleg a modernizáció ezt meghaladta. Réges-régen nem meghatározó már az a kérdés a pályaválasztásnál, hogy "ki és mi volt az apám?". 3-5 generáció óta, már magunk döntünk a pályaválasztás kérdésében, és az ország vezetőin keresztül közösen döntünk már a modernizációs keretekről is!

Fogjuk fel, hogy interkulturális térben élünk, és ha személyesen bennünket ér egy megvilágosodás azt osszuk meg másokkal. Az általam látott értékek nem teszi értéktelenné a mások által értéknek tartott dolgokat. A kulturális térben nincs értelme kirekesztő attitűdöknek!

Az államalapító egy modern, minden elérhető tudással felvértezett országot hagyott maga mögött az életművében! Elképzelhetetlen hogy etnikai torzsalkodások építgetése folyt volna abban a korban. Akkor még tudták, hogy mit jelentenek e sorok: "Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!" Úgy is mondhatnánk, hogy szeresd tenfiadat!

Vissza kellene térnünk ehhez a törekvéshez! Ebben látta Szent István népeink fennmaradásának zálogát! Ma, amikor a tudás alapú társadalom a kor kihívása, mi, mai emberek, hogy vagyunk ezzel?

Ha az elszigetelődés, a bezárkózás, az intolerancia az, amit magyarnak tekintünk, akkor átokként száll a fejünkre őseink hagyománya. Ha nyitottság, tanulni akarás, épülni akarás és tolerancia az, amit hagyományunkként tudunk megtisztelni és a hétköznapjainkban megvalósítani, akkor áldás az, amit őseink örökségül hagytak!

" Minden 10 falu építsen templomot!"

Így hangzott az államalapító kultúraváltással kapcsolatos parancsolata.

A rendszer működött! A kereszténység és a korában modernnek és erősnek számító "nemzeti együttműködés rendszere" nyomán tartósan sikeres királyság jött létre.

A magyar kultúra sokféle világrekordot produkált már a történelem során. A katolikus szentek kitermelésében az Árpád ház kora piacvezetőnek számít az egyházban.

Más országok egyházalapító politikai vezetését nem méltányolta az egyház ennyi szentté avatással.

István életműve méltán megérdemel egy ilyen elismerést. Annak ellenére, hogy egy tenyeres talpas dehumanizációs forradalom technokratája volt István, azaz szent felnégyelés, szent megvakítás, szent polgárháború, ólmot a fülébe... élve eltemettetés és hasonló humánpolitikai eszközök vitték sikerre életművét.

Hogyan hangzik Orbán parancsolata? Milyen hatása van a hazai életvilágra? Kapcsolja-e az országot a kor kihívásaival sikeresen küzdő fősodorhoz, vagy éppen ellenkezőleg. Orbán parancsolata miatt vagyunk leszakadó pályán?

A rendszerváltás társadalmi szerződése az volt, hogy demokrácia lesz, nyílt és szabad piac lesz, tiszta verseny a gazdaságban és a közéletben, követni fogjuk a nyugati jóléti társadalmak modelljének útját.

Közösségfejlesztőként dolgoztam a vidéki élettérben az EU csatlakozás kapcsán megjelenő munkaerőpiaci reintegrációs kihívásokkal.

Az a kép alakult ki bennem a civil érdekképviseletekkel, a helyi közösségi összefogásokkal és a szolgáltatás képes civilekkel együtt dolgozva, hogy furcsa módon az Orbán által dominált rendszerváltó elit ellenséges az állampolgári önszerveződések világával.

Orbán felnégyeltette, megvakíttatta, ledarálta a politikafüggetlen civil világ nagyjait a Halász - Zuschlag paktummal. A demokrácia nem működik állampolgári önszerveződések érdek képviseleti munkája nélkül, a piac nem működik vállalkozások nélkül, a szociális védőháló nem működik az állampolgári önszerveződések aktivitása nélkül.

Súlyos csapást mért ezzel a tudás alapú társadalom alapjaira. Az idő kereke ezért kezdett visszafelé forogni, ezért állt elő a 30-as évek Magyarországához hasonló munkaerőpiaci krízis és közéleti anarchia.

Arra a jelenségre lettem figyelmes, hogy a rendszerváltás környékén a vidéki élettérben keletkezett civil mozgalmaknak híre hamva sincs már az EU csatlakozás idején.

Amikor a tiszazugi LEADER csoport azon gondolkodott, hogy melyik helyi civilt jelölje gesztor szervezetként, akkor kiderült, hogy az egyetlen intézményesült civil szolgáltató szervezet az a kht, amelyiknek szúnyog irtás ügyben van sofőrje.

Ha eljátszunk azzal a képpel, hogy egy mai István minden 10 falu számára elrendelné, hogy építsék fel a tudás alapú társadalom innovációhoz integráló templomot, akkor gyakorlatilag azt látjuk, hogy ennek épp az ellenkezője történt.

A rendszerváltáskor az emberek komolyan vették azt a kihívást, hogy vállalkozásokkal és civil szolgáltatásokkal magunk kell, hogy részt vegyünk saját sorsunk irányításában.

A gondoskodó állami kézre ne akarjunk minden felelősséget ráhárítani. A II. és III. szektor béli  integrációs lehetőségeknek valahogy elmúlt az ideje a századfordulóra. Ma öngyilkosság Magyarországon vállalkozást elindítani vagy független állampolgári önszerveződésként hiánypótló szociális szolgáltató szervezetben elkezdeni valamit.

Ahol ilyesmit csinálnak civilek, ott általában FIDESZ - MSZP nagykoalíció kezdi elpusztítani a közösségi kezdeményezést.

Ami az európai nyelven humánszolgáltatások kreatív - széles társadalmi innovációját jelenti, azt nálunk kutya fejű tatárok üldözik. A Liszaboni szerződés 72% fölötti foglalkoztatottság megteremtését kéri az EU tagállamoktól, a tudás alapú társadalom és az információs társadalom innovációk erősítésével.

Ehhez képest mit csinál a hazai gazdaságfejlesztési gyakorlat? Mit kezd a magyar ugar, a LEADER, a szociális szövetkezetek, a foglalkoztatási paktumok, a TÉSZ-ek, EQUAL kísérleti programok, mentor hálózatok, munkaerőpiaci fejlesztési eszközparkkal?

Orbán tevékenysége számomra egyértelműen egy demodernizációs törekvés. A Halász - Zuschlag paktummal kiadta azt a parancsot, hogy romboljanak le minden független állampolgári önszerveződést. Mutass nekem 10 falut, megmutatom, hogy milyen korszerű közösségi vagy vállalkozási megmozdulás indult ott el és azt hogyan törte derékba az Orbáni csürhe az utóbbi 13 évben.

István a templomokkal és a közigazgatási rendszer kiépítésével az ország gazdasági vérkeringésének megszerkesztésével egy maradandó művet alkotott.

Orbán esküdt ellensége a tudás alapú társadalom innovációban értelmezhető civil aktivitásnak és egy nacionalista "magyar-e vagy?" ideológiával tartja össze a szervezeti kultúráját.

Érdekes belegondolni abba is, hogy István ezt gondolta az interkulturális tanulásról, amikor a VI. Imre herceghez intézett intelemben a vendégek befogadásról és gyámolításáról írt:

"A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén.... Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szét szórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák."

Orbán nacionalizmusa és a FIDESZ az ECHO TV és a Hír TV politikai szocializációs építkezése egyértelműen szembe megy a VI. intelemben megfogalmazott elvekkel.

A mai korban képesnek kellene lennünk arra, hogy minden használható tudást felhasználjunk a gyakorlatban problémáink megoldására. A kultúra nem más, mint probléma megoldási algoritmusok halmaza! Ehhez képest egy "magyar-e vagy?" ideológiai cenzúra mindenkinek neki esik, aki problémák megfogalmazását vállalja.

Az Agusztus 20-i cikkem nyomán nyomuló nemzeti értékhangsúlyos polgártársaink nem először címkéztek engem ballibsinek. Nyilván nekik mindenki az, aki problémákat vet fel. Foglalkozni kell ezekkel a cimkézésekkel, mert a mi mozgalmaink tudásbázisa szerint az a fő betegsége a hazai kultúrának, hogy szankcionálja a problémák kimondását.

Belátom én se fukarkodom a rokokó stílusú groteszk képekkel. Amikor az Orbán és Szent István fejlesztéspolitikai teljesítményét összehasonlító cikknek azt a címet adom, hogy Antikrisztus-e Orbán, akkor nyilván csak valami megközelítő képzavart fabrikálok, amit elég rövid ahhoz, hogy a nolblogos 8 betűs cím kereteket ne feszegesse. Egyébként csak rendes polgárként kritikai attitűddel kapcsolódom a közbeszédhez. Szerintünk lényeges nemzet stratégiai szemszögből értékelek.

Mivel az "Orbán a patás" - kép már eléggé bevett a hazai sajtóban, így gondoltam kiindulok ebből a jobb - bal előítélet rendszerrel megáldott polgártársaink számára is érzékelhető képből. Egyébként István királyt is és Orbán Miniszter elnök Urat is embereknek tartom. Elemeznek, döntéseket hoznak, irányítható szervezeti kereteket próbálnak építeni a nemzetközösség integrációjának szintjén gondolkodva.

Nem gondolom, hogy szentnek vagy sátánnak kell tartanunk őket, bár megértem a vallásokat, hogy operálnak ilyen mitológiai képekkel.

Értékelni viszont dolgunk.