Magfalva (az önfenntartó települések egyik mintájaként emlegetett közösség) alapítóját, Géczy Gábort kérte fel az Agrárunió, hogy ismertesse meg olvasóinkat is munkásságával.

– Kezdhetjük egy elcsépelt kérdéssel? Honnan indult s hogyan jutott el Magfalva alapításának gondolatáig?

– Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből származom, Csengeren születtem, középiskolába a badapesti Eötvös József Gimnáziumba jártam. Diplomámat a Kossuth Lajos Tudományegyetem matematika–fizika szakán szereztem 1989-ben. 1990-ben Akadémiai Doktori Ösztöndíjat nyertem az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természetföldrajz Tanszékére. Itt a természetben előforduló önhasonló alakzatokat (fraktálok) vizsgáltam. Ez vezetett arra, hogy felfigyeljek bizonyos – a természet minden szintjén felbukkanó – alapformákra.

Megdöbbentett, hogy ezek az univerzális formák alapmotívumként szerepelnek a természeti népek ábrázoló művészetében és a magyar népművészetben is. Az ezeket ismerő népek belesimultak a tájba, melyben éltek, hihetetlen tárgyi és szellemi tudást birtokoltak, ellentétben a ma „magascivilizációk”-nak tartott kultúrákkal. Kutatóútjaimon sorra vizsgáltam Egyiptomot, Mezopotámiát, Görögországot stb., és mindenütt azt tapasztaltam, hogy a táj és a tájban élő ember harmonikus kapcsolatának megbomlása miatt sivatagosodtak el ezek a területek. A mi világunk is e felé halad, ezért hoztuk létre a MAG-ot és kezdtünk bele Magfalva építésébe.

– Mit jelent a MAG rövidítés?

– A MAG szó a Mintaként Alkalmazott Gondviselés elnevezést rövidíti, de benne van a névben az a stratégia, amit a természet használ a túléléshez. Ha közelít a sötétség, jön a tél, a teremtés összegyűjti az élet továbbviteléhez szükséges legfontosabb anyagokat, tudást, energiát és magokat alkot.

Ezek a magok hosszú ideig – néha évezredeken keresztül – őrzik az élet mintáját, majd ha újra kedvezővé válnak a körülmények, kicsíráznak és újjáteremtik az életet. A magyar nép nevében (azaz feladatában) is benne van a mag.

A MAG-ot tudóstársaimmal, barátaimmal hoztuk létre 1997-ben. Ekkorra már világosan látszott, hogy az a fajta fogyasztói civilizáció, amelyben élünk, még a mi életünkben összedől.

Elsődleges célunk az volt, hogy a katasztrófa előtt minél több ember függetleníthesse magát a nagy ellátó rendszerektől (gáz-, víz-, villany-hálózatok, nagyüzemi mezőgazdaság és élelmiszeripar, egészségügy stb.), esélyt adva magának és a családjának a túlélésre.

Erre a legkézenfekvőbb megoldást a hagyományos, önellátó paraszti gazdálkodás nyújtja, amely évezredeken keresztül bizonyított, amelyben még nagyszüleink is éltek. Ez az életmód nemcsak egészséges, tiszta élelmiszert, kényelmes, otthont adó házat és emberhez méltó életet jelentett, hanem – mivel a házépítéstől a mezőgazdasági munkákig mindent kalákában végeztek – közösséget is. Ez a közösségi lét, és az általa nyújtott védelem és biztonság hiányzik ma mindnyájunknak. Ezt próbálja a MAG visszaadni az embereknek.

A MAG önszerveződő, önvezérelt önellátó közösségek hierarchikus rendszere. Egyetlen cél tart össze bennünket: ma az emberek többsége a másikból él, mások rovására sikeres, mások munkájából gazdagszik meg. Mi igyekszünk másokért élni. Jelenleg kb. 50 MAG-közösség van határainkon innen és túl.

– Honnan jött az ötlet, hogy egy falut építsenek?

– Ez a XXI. század nagy kísérlete: képesek vagyunk-e újra emberi közösségeket alkotni, melyet a félelem (pénz, politika, hatalom…) helyett a szeretet épít fel és tart egyben? Évezredekig ilyen közösségek alkották az emberi társadalmakat, ezt próbáljuk meg újra felépíteni. Három éve megvettünk egy 50 hektáros területet Monor és Gomba között, itt próbáljuk megvetni a lábunk. Az általunk elképzelt falu kb. 10 házból fog állni, melyekhez 5 ha földterület tartozik.

A telek (kb. 1 ha) minden lakónak saját tulajdona, a szántó (1 ha), a legelő (2 ha) és az erdő (1 ha) osztatlan közös tulajdonban marad. Ez az erdő- és legelőbirtokosság segíti a közös gazdálkodást (csorda, ménes, épületfa, tüzelő…).

A falu lakói a faluépítő közösség soraiból kerülnek majd ki. Ha elkészül a falu, eleinte csak pár család fog kiköltözni, a többiek pedig fedezik majd költségeiket (üzemanyag, telefon stb.), cserébe az ottlakók egészséges élelmiszereket adnak, rendben tartják a többiek portáit is. A falut olyan mintának szánjuk, amely – reményeink szerint – segíti a helyi MAG-okat a saját falujuk felépítésében. És ezek a falvak egyszer majd összeérnek…

A mintaadást tartjuk legfontosabbnak. Azt hogy kijön ide valaki, megtanul földházat építeni, vermet ásni, önállóan gazdálkodni, és ez a tudás nem avul el soha, és az övé marad. Alapelvünk, hogy a falu önellátó, önvezérelt, a természettel együttműködő egység legyen, kizárólag természetes, helyi építő anyagokból épülhet fel (30 km-es körzeten belülről próbáljuk beszerezni az építőanyagot), a gazdálkodásban hagyományos fajtákat és eljárásokat használunk. Mangalicát, hucul lovat, kopasz nyakú tyúkot tartunk, saját búzából saját magunk sütjük a saját kemencénkben kenyerünket. Régen a falun élők mindent meg tudtak termelni, csak a petróleumot és a sót hozták kívülről. Ezeknek az ismereteknek újra közkinccsé kell válnia, anyanyelvi szintű tudássá.