önsegítő: Dolgokat meg kelle pendítni - rendhagyó Széchenyi portré

Szeretettel köszöntelek a ÖNSEGÍTŐK és TEHETŐSEK közössége közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 298 fő
  • Képek - 266 db
  • Videók - 109 db
  • Blogbejegyzések - 329 db
  • Fórumtémák - 24 db
  • Linkek - 151 db

Üdvözlettel,

ÖNSEGÍTŐK és TEHETŐSEK közössége vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a ÖNSEGÍTŐK és TEHETŐSEK közössége közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 298 fő
  • Képek - 266 db
  • Videók - 109 db
  • Blogbejegyzések - 329 db
  • Fórumtémák - 24 db
  • Linkek - 151 db

Üdvözlettel,

ÖNSEGÍTŐK és TEHETŐSEK közössége vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a ÖNSEGÍTŐK és TEHETŐSEK közössége közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 298 fő
  • Képek - 266 db
  • Videók - 109 db
  • Blogbejegyzések - 329 db
  • Fórumtémák - 24 db
  • Linkek - 151 db

Üdvözlettel,

ÖNSEGÍTŐK és TEHETŐSEK közössége vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a ÖNSEGÍTŐK és TEHETŐSEK közössége közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 298 fő
  • Képek - 266 db
  • Videók - 109 db
  • Blogbejegyzések - 329 db
  • Fórumtémák - 24 db
  • Linkek - 151 db

Üdvözlettel,

ÖNSEGÍTŐK és TEHETŐSEK közössége vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Kerékgyártó György Széchenyi-portréja

Széchenyi István még 35 évesen sem gondolt arra, hogy íróként kellene fellépnie a szélesebb közönség előtt – erről tanúskodik rövid életrajza, amelyet az Akadémiához írt 1840-ben. Érdemes összehasonlításképp elolvasni e rövid számvetést, hiszen mi már tudjuk, a gróf írói művei később mekkora hatással voltak történelmünk alakulására.


 

network.hu

 


Halála 150. évfordulóján, a Széchenyi-év kezdetén így emlékezünk a reformkor kiemelkedő alakjára.


 

Forradalmi esztendőben született – igaz, a forradalom akkor nem Magyarországon, hanem Franciaországban zajlott, ide csak a szele jutott el. Ama revolúcióról van szó, amelyet nagy franciaként szokás említeni, és amely – így vagy úgy – Európa valamennyi államára hatással volt akkor, vagy némi késéssel. Talán azért nem szokás mindezt Széchenyi István személyével kapcsolatban említeni, mert nevéhez nem a forradalom eszméjét kötjük. Mindannyian tudunk a Kossuth–Széchenyi-vitáról, s ennek perspektívájából inkább a későbbi kormányzót szokás revolituionärnek tekinteni, hozzá képest a gróf – hagyományos megítélésünk szerint – megfontoltan haladó. Pedig nincs igazunk. Forradalmár volt a főnemes is: a hirtelen szellemi átalakulás vezetője, amely eszmei robbanás a technika, az ipar, a pénzvilág – a gazdaság felrázója is volt egyben.


Roppant alkotása mellett halála foglalkoztat minket a leginkább.  Széchenyi István százötven évvel ezelőtti öngyilkossága előtt már a kortársak is döbbenettel álltak: a közvélemény nemigen fogadhatta el, hogy a saját lábára emelt országnak emelt szobor – mert ez volt az öreg gróf – önmagát döntse le. A gondolkodó elme tehetetlenül tette fel a kérdést: ennyi küzdelem, áldozat után, a győzelem kapujában miért? Érthető, hogy megkezdődtek a találgatások, elméletek szövődtek, és a meghívott halál legendáriuma mellett kiterebélyesedett az ellenséges politikai konspirációé is. A mai napig fikciós művek sora igyekszik bizonygatni a szuicidum elképzelhetetlenségét, pedig a történészek, orvostörténészek, bűnügyi szakértők többsége továbbra is ezt támogatja. A nemzetnek könnyebb volna, az emlékezés is magasztosabb lehetne, ha az öngyilkosság ténye megcáfoltatna – de erre eddig nem került sor. Széchenyi Istvánra tehát mint tragikus sorsú zsenire emlékezhetünk – és így is emelt fővel.


Az alábbiakban egy kevéssé ismert életrajzát adjuk közre, amelyet 1840-ben írt az Akadémia elnökének. A cikk kétszeresen is érdekes, hiszen egyfelől az Akadémia megalapítását szorgalmazó és segítő mágnás szavai ezek a tudományok emberéhez, másfelől olyan sorok, amelyek megvilágítják Széchenyi gondolatait saját írói pályájáról. Ezekkel idézzük fel őt.


Kerékgyártó György


Gróf Széchenyi István önéletrajza, amelyet 1840-ben gróf Teleki Józsefnek, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének írt.

Teleki József 1830. nov. 17-től haláláig, 1855. febr. 15-ig volt az Akadémia első elnöke.

Főméltóságú Elnök Úr!


Noha kötelességemnek tartom Kegyelmes Úr parancsainak engedelmeskedni, de ebben gyönyörűségemet is lelem, még sem vagyok képes f. é. július 8-án hozzám intézett becses soraira legjobb akarattal is kielégítő választ adni. Ugyanis csak július 26-án vettem nagy Úri levelét, s miután több mint két hét engedtetik mindazon kérdések megfejtésére, melyek Kegyelmes Úr becses iratában foglalvák, itt faluhelyen pedig azon adatokban jobbadán szűkölködöm, melyek emlékezet tehetségem gyengeségét némileg pótolhatnák, a következőkben vagyok kénytelen központosítani alázatos válaszomat, s pedig:


Születésem napja szeptember 21-ike 1791. Születésem helye bécsi Augarten, hol anyám betegeskedő állapotja miatt soká tartózkodott. Nevelésem a háznál ment végbe. Az 1809-ki insurrectióban azonban, valamint a győri ütközet babérjaiban már részt vettem. Katonáskodásom 17 évig tartott, Lipcsében második kapitánybul elsővé lettem, mely fokozaton több háborúban s csatában volt részem, – több lovagi keresztet nyertem, de magasbra kapitányságnál nem emeltetém, – míg végkép 1825-ben, mert az akkori országgyűlésben úgy szóltam, mint éreztem, s hallgatni nem akartam, oly kemény – s mondhatom oly méltatlan bánásmóddal érintetém némi előljáróimtól, miképp egyébiránt sokat nyelni tanult gyomromnak dacára sem valék képes az efféle erkölcsi dorongolásokat eltűrni, s abban hagyám azon rendet, mely vénülni s halni csak abból az okból is szándékozék, mivel megkezdtem, s mindig természetem ellenére volt, valamit abbahagyni. Több utat tettem, kivált Brittaniában. Mi pedig életem külsőségeit, s főbb munkálatait illeti, nehéz, sőt lehetetlen azok közül magamnak tenni jelentést, mivelhogy részint gyónnom s pirulnom kellene, részint azon gyanúba esném, mintha magamat dicsérni kívánnám.


Írói pályámat illetőleg végre csak azt mondhatom: 1825-ben, midőn már 35 éves voltam, még nem is álmodtam, hogy valaha mint író a közönség előtt fölléphessek, s erre egyedül azon belső meggyőződés bírt, hogy bizonyos dolgokat végkép meg kelle pendítni, s azt ha mások bizonyosan ügyesebben is mint én, tán még sem cselekedheti senki is oly könnyen, mint független állásomnál fogva én. Az alá, mit nyomtatásban közlék, mennyire emlékezetem hiv, soha sem mulasztám el nevemet tenni. Irataim része nyomtatva van, része azonban még kézirat. Az elsők iránt sem vagyok képes részletes jelentést tenni, minthogy nincsenek kezemnél. A Társalkodóban iktatott némi cikkelyeknek pedig még mását sem bírom. A kéziratok, melyekkel bírok, kevés kivétellel szinte mind elveszték érdeküket, mert idejük, hála az Égnek lepergett, minthogy nemzetünk sebesebben haladott, mintsem előre lehetett volna látni, – azon kevés pedig, mely a mai napokhoz még tán illő volna, fog-e s mikor napvilágot látni, az nem kevésbé függ szövevényesbbé lett körülményeinktől, mint a cenzorátúl.  
Ezek Kegyelmes Úr, miket szükséges adatok nélkül, rövid idő alatt, felette sok munkák közt, gyengélkedő szememmel becses soraira válaszolni képes vagyok.


Ki midőn megbecsülhetetlen kegyeibe magamat ajánlván, maradtam
Fő Méltóságodnak
Legkisebb szolgája
Cenken, augusztus 11-én 1840.


Széchenyi István

Közölve: Pesti Hírlap, 1881. IX. 29., III. évf. 268. sz.



Gróf Széchenyi István halálnak 150. évfordulója (2010. április 8.) alkalmából a Széchenyi Emlékbizottság az idei évet „a legnagyobb magyarnak” szenteli, és számos programmal, eseménnyel, versennyel kíván megemlékezni a nagy formátumú államférfiról.


Februárban, a Litea Könyvszalonban – Cserháti Lászlótól, a Széchenyi Társaság alelnökétől – már hallhattunk a Széchenyi emlékévről, tartottak már egy Széchenyi-bált a Gellért Szállóban, és egész évben rendeznek általános és középiskolai versenyeket is a témában, de más programokra is számíthatunk az év további részében?  A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karán április 7-én Ünnepi közgyűlést tartanak, azt követően a Roosewelt téren koszorúzást, a krisztinavárosi templomban pedig szentmisét és ünnepi hangversenyt adnak Széchenyi tiszteletére. Másnap a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében Széchenyi emlékezete címmel tartanak emlékestet és koncertet; lesznek megemlékezések Döblingtől, Szatmárnémetiig, és természetesen Nagycenk mellett, hazánkban is számos helyen tartanak ünnepséget, avatnak emléktáblát.


Április 17-én Gróf Széchenyi István mint magánember címmel tartottak konferenciát az Országos Széchényi Könyvtárban. A XXIV. Gróf Széchenyi István Díjugrató Emlékversenyt május 21. én rendezték meg a Nemzeti Lovardában, és a június 5-én, a Hősök terén megrendezett Nemzeti Vágtát is legnagyobb magyar emlékének ajánlották az idén.


Többféle Széchenyi gondolatgyűjtemény létezik. A 'Széchenyi igéje' menüpont alatt néhány gondolatot, aforizmát jelentetünk meg azzal a kéréssel, hogyha az Ön számára kedves Széchenyi mondato(ka)t talál, kérjük, küldje el a szerkeszto@szechenyiemlekbizottsag.hu címre, és kiegészítjük az oldalt. Kérjük, hogy a pontos forrást minden estben jelölje meg.


Széchenyi imája


Mindenható Isten, hallgasd meg mindennapi imádságomat. Töltsd el szívemet angyali tisztaságú szeretettel embertársaim iránt, hazám iránt és honfitársaim iránt! Világosíts meg egy kerub szellemével és gondolkodó erejével, engedd a jövendőbe pillantanom, a jó magot a rossztól megkülöztetnem. Sugalld nekem, mit és hogyan kell kezdenem, hogy egykoron a tőkével, melyet reám bíztál, elszámolni tudjak. Gondolkodni és dolgozni akarok, éjjel-nappal, életem fogytáig. Gyarapítsd, ami jó - tipord el születésekor, ami netán rossz gyümölcsöt teremne. Segíts nekem, hogy minden szenvedelmet elfolythassak magamban. Engedd, hogy a világon mindent lelkem igaz alázatában szemlélhessek és kezdhessek - és engedd, hogy az angyal, ki engem megvilágosít, békességben és csendes boldogságban érjen. 

 

***  

 

Több a testes, mint a lelkes ember. (Magyar játékszinrül) 

 

*** 

 

Tapasztalást pénzért venni, vagy hagyományképpen kapni nem lehet - fizetni kell ezért mindég és mindegyiknek. (Hitel)

 

*** 

 

...nincs nagyobb bűn, mint másokat vezetni, másoknak parancsolni, másokon uralkodni, - ahhoz való tulajdon és talentum nélkül... (Nagy magyar szatíra 494) 

 

*** 

 

...minden, ami egyeseknek kedvez s a konkurenciát kizárja, a közönségnek káros; ... (Stadium 274) 

 

***

 

A gyenge sem hív, sem hűtlen magában; mert ő semmi egyéb mint csak az, a mivé reménye vagy félelme teszi: szerencsés urához hív, szerencsétlen fejedelméhez hűtlen. Nem úgy az erős, ki csak önkebliben hordja tettei rugóját. (Világ) 

 

*** 

 

Semmit sem tettem rögtönzésként vagy pillanati felhevülés következtében, de minden lépteim, minden tetteim - habár lelkesedésem néha az egekbe ragadott - egy előre kiszámított messzeható tervnek szüleményei... Nem szenvedelembül léptem a nyilvános élet mezejére, de kötelességérzés utáni elszántságbul, minthogy véremnek felette kevesét tudtam szeretni, becsülni több évvel ezelőtt, s néhány lelkes barátimon s hazánknak fiatal reményein kívül, általán véve a magyar nemzetet inkább a jövendőben szeretem, mint a jelenben, azaz: általán véve inkább a kifejlett magyart szeretem és becsülöm, a milyen ő Isten segítségével lenni fog, mint szeretem és becsülöm a magyart,a milyen nagy része még ma. (Kelet népe) 

 

*** 

 

Annak, ki nálunk igazán kíván használni, szünet nélkül önmegtagadás életmunkája, s minden várható jutalma az önbecsérzés s önismeret. S azért nálunk szükségesebb az erény, mint másutt! (Hitel) 

 

***

 

Az akadály vagy elnyom vagy óriási erőre ingerel, s habár vannak is olyan akadályok, melyek a legtöbb nemzetet elnyomák eddig és jövendőben is elnyomni fogják; vannak olyan nemzetek is viszont - jóllehet ritkák, - melyek ismét előbb-utóbb, de végre bizonyosan minden akadályokon győznek. (Stádium) 

 

***

 

Meg vagyok győződve, hogy a polgárosodás és haladás egész titka a közérzületben rejlik. Amit egyes nem tehet, az soknak együtt könnyű lesz. (Utinapló 1825)

 

***

 

Félre tehát hazánk' 's nemzeti hírünk' szántszándékos és szándéknélküli gyilkosi; mi pedig, kik honunk' jövendőjéről őszintén aggódunk, fogjunk kezet, vessünk vállat, 's becsültessük meg a' Magyar' nevét mindenüt és mindenkor! (Társalkodó 1840/93 szám. Pest, nov. 5. 1840. A' Marseillaise.)

 

***

 

Nem kétlem, nagy és dicső leend a magyar. Az átalakulási időszakban azonban vajmi sok keserű poharat kell kiinnunk. Ám de legyen. A csüggedést nem ismerő türelemmel teljesítse kicsi és nagy hazafiúi tisztét. 

 

***

 

Képes-e a magyar érzékeny áldozattételre? Sokat tenni, s keveset látszani, előállni, s mégis másnak engedni az elsőséget; legtöbbet áldozni, s legkisebb köszönetet se várni; szívben hordani a honért buzgó vért, s ne csak ajkon pengetni a hiú szót! (Pesti Por és Sár)

 

***

 

A' Tökéletesség az Embertül legtávolabb jár, a' Középszerűséggel sokszor találkozik, az Alacsonyságokkal pedig örökké küszködik, és úgy látszik, hogy a' Természet tőle mindent eltagad 's csak fáradozásainak és állhatatosságának enged. (Lovakrul 122. old)

 

***

 

Fogjunk tehát magunk a' magunk dolgaihoz, segítsünk magunk magunkon! Úr Isten, kire várunk?Más mozdítsa e elő önnhasznunkat 's más iparkodjék hevesen érettünk, míg mi hidegen nézzük hátramaradásunkat? Csak a' rossz Kertész vár mindenkor esőre; öntözzük magunk gyenge palántáinkat. Megáld még egykor Gyermekeink háladatos szíve; 's az, ki életében sok gyümölcsfát nevelt, a' föld alatt is csendesebben nyugszik. (Lovakrul 232. old) 

 

***

 

Bármi szerencsétlen helyeztetésü legyen is az ország, bármily láncok által legyen is lebilincselve a nemzet, előbb utóbb mégis szabadabb létre vív, ha lakosiban a polgári erény tiszta vére buzog. S viszont akármilyen boldog fekvésű legyen is egy ország, bármily szabadságokkal bírjanak is lakosi, lassan-lassan mégis rabigába görbed, ha romlott a tiszta erkölcs s polgári erény nem fénylik többé! (Hitel) 

 

***

 

Felséges Haza! Hosszú álmaink s több mint félszázados szónoklatink után úgy látszik: elvégre tennünk is kellene valami nagyobbszerűt már, ha a nemzetek sorábul dísztelenül kisodortatni nem akarunk. (Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül)

 

***

 

Kérdem, mit vártunk, és mi több: a' szerkesztőnek eddigelé más hazafiaknál alig tapasztalt nimbuszánál és szintúgy eddigelé nem tapasztalt könyvvizsgálati tágabb körénél fogva, várni mit várnánk fel is jogosítva? Nem kevesebbet, mint „életbe vágó, irányt adó lapot” és ilyest nyertünk is; mert Kossuth Lajos' kezében egy az ország' legtávulabb részeibe és rögtön elható hetenkénti hírlap nem lehet egyéb, mint a' a lehető legélesb fegyver; de ez, fájdalom, nem operálni, nem mirigyeibül kitisztitni, de meggyilkolni fogja a' hazát, ezzel nem dicső jövőbe vezérli, de okvetlen sírba dönti a magyart; 's pedig szoros tudományilag azért, mert az érzelem' 's nem az értelem' körébül emeli roppant hatású szózatát, és ekkép az országlásnak vagy az abbani béavatkozásnak nem azon rendszerét követi, mely a' legegyszerűbb helyzetben is az egyedüli üdvös, és annál elkerülhetetlenebb felette szövevényes körülményeinkben; de e' helyett egyenesen franczia modor szerint működik; mely modor - bármily különösnek és szokatlannak tessék is állitásom - az érzelem körébül működik, és nem más mint az, mely után indultak Mirabeautul kezdve Camille Desmoulins, Danton, St.-Just, Marat Robespierre egész a' mai franczia propaganda hőseiig szívandalgó Lamenais-vel, PŠre Enfantin-nel 'sat. kik egyenként jobbadán jók, söt többen közülükmegvesztegethetetlen becsületüek és cynikai egyszerűségüek valának, de a' sziv' és érzelmek' tévutaiba keveredvén, hol megállapodás többé nincs - és ez a' legfőbb szempont - melyeken történetesen senki nem állotta útjokat, végre oly vakbuzgó tébolyságba estek, hogy nyavalygó ábránduk szerint az emberiség' diszére, felebarátaik' jóllétére felcsordultig fertöztették embervérrel a' hazai oltárt, és most jobbadán mint embervért szomjazó szörnyetegek emlitetnek okként, holott politikai pályájuk kezdetekor - és ezt megmutathatni - mindenek felett felebarátaink' 's az emberiség iránti szeretet' szomja hevíti keblünket. (A Kelet Népe) 

 

***

 

Kardra most nincs szükség, mert magunkon kívül valóban nincs ellenségünk; saját magunk ellen pedig kardot rántani csak nem fogunk. Szavak ellenben, habár jóra, rosszra, csudaerejüek is rendszerint, puszta szavak mondom, jelen állapotban, akármily magas lovakrul harsogtatnának is azok, bizony bajunkbul kisegíteni nem fognak.Pénz az, és felette sok pénz, mire jelenleg szükségünk van. Ezt kell ennélfogva mindenekelőtt előteremteni, nehogy vérünk ápolása sőt felemelése végett valamit elmulasszunk, mi tehetségünkben van.(Adó és Két garas 88-89. old.) 

 

***

 

Nincs arról szó, hogy az istennek akármi teremtését jogokból kirekesszük, mert felfogásom és vallásos érzelmem szerint azt szeretném, hogy e hazában minden ember, ki az isten képére van alkotva, egyenlő jogokkal birjon és egyenlő terheket viseljen; és bár mondhatná mindenki valláskülönbség nélkül: nekem is van itt hazám! Ez az ultima tendentiám, ez a kikötőm, mely felé vitorlázok: de mint hű tagja a magyar fajnak, megvallom, hogy túlliberalismus által, egy túlzó indulat által vezettetve, magam gyermekét dobjam ki a bárkából, ezt másokért tenni nem fogom soha, és ezen hűséget minden más nemzetben tudom becsülni; de miután magyaroknak teremtett az alkotó, legyünk is azok, és legyünk tisztán magyarok. Ez vélekedésem.(Beszédei) 

 

***

 

Minél magasabban születik az ember, minél gazdagabb, értelmesebb és függetlenebb, annál nagyobbak kötelességei embertársai, hazája irányában.Ki oly szerencsés körülmények között jött a világra, mint mi, annak nagy kötelességei vannak, és az egyenesen rossz embernek és semmirevalónak mondható, ki a rá bízott kincseket elzárja és a közjóért semmit sem áldoz: - ellenben gyöngének vagy butának nevezhető, ki többet akar, mint a mennyit bír, valamint hiú kérkedő és valószínűleg hosszúfülű az, a ki magáról azt hiszi, hogy ő tekintély, hasonló Mahomethez, úgy szintén az is, ki magát Zenobiának vagy Corday Charlottenak tartja és végre büntetésre méltó szerénységet vagy nyomorultságot követ el az, ki semmit sem épít és semmit sem mer önmagától tenni. De fontoljuk meg, hogy egyesek mennyire képesek, kik a jót és a nemest állhatatosan akarják. Vous voyez donc, que je veux, qu’on y trouve un juste milieu. Gyalázatos, ha valaki magát jobbnak és előkelőbbnek tartja azért, mert a sors neki kedvezett, és nyomorult az, ki magát rangja, címe, vagyona és születése mögött elsáncolja. A legnagyobb ember az, ki a legjobb, legnemesebb és legkitűnőbb. De miként teljesíthetők e kötelességek? Isten az embert bizonyára nem negatív, hanem pozitív boldogságra teremtette. A kő azért, hogy nem szenved, még távol esik a boldogságtól, és a paraszt azért, hogy az életnek oly sok örömét, melyet mi élvezünk, nem ismeri, azért nem irigylésre – de sajnálatra méltó. A legnagyobb boldogság a világon a lélek kiműveléséből áll, ha csak egy állatnak gondnélkűliségét nem akarnók boldogságnak mondani. Az ember gondolkozásra teremtetett, gyomrát táplálni kell – de szívét is, és különösen lelkét. Emelkedett szellemű emberre nézve egy jó könyv vagy szellemes társalgás szükségesebbek, mint marhahús vagy álom. Ezért kötelessége mindenkinek az igaz fölvilágosodást mindenütt terjeszteni – ez a mi hivatásunk Magyarországban, mert ez a mi hazánk. 

 

(Széchenyi István levele. 1829.11.28. Nagyczenkről. Hunyady Júlia grófnőnek. Széchenyi CD.)

Címkék: emlékév széchenyi

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Ez történt a közösségben:

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu