Az Átalakuló Városok Mozgalma (Transition Towns Movement) két súlyos problémára nyújt radikális, közösségi szintû választ: az éghajlatváltozásra és a beharangozott energiaválságra,  amelyeket összefoglalóan az ’olajhozamcsúcs’ fogalma fejez ki. 2005-ös kinsale-i (Írország) megalapítása óta a résztvevôk száma, elsôsorban az angol nyelvû országokban, fantasztikus  ütemben nô, így a Mozgalom ma már 278, úgynevezett „Átalakulási Kezdeményezést” kapcsol össze mintegy 10 országban, ám a hivatalos tagokon kívül még ezrek szerepelnek az  úgynevezett „fontolgatók” listáján.

Noha az elnevezés arra utal – helyesen –, hogy a Mozgalom tagjai olyan városok, amelyek valamiféle átalakuláson mennek keresztül, a valóság ennél okkal összetettebb: igaz ugyan, hogy gerincét a kis- és nagyvárosok, a falvak és a kerületek adják, ám ezek mellett farmok, városi hálózatok, egyházi közösségek is csatlakoztak hozzá, és  szimpatizáló városi önkormányzatok, támogató kormányzati szervek (mint pl. a skót kormány) is segítenek. Az „Átalakulás” fogalma tehát rengeteg ember képzeletét ragadta meg, bôvítette lehetôségeiket, és segítette ôket abban, hogy progresszív közösségi tevékenységekbe fektessenek energiát, amellyel alkalmazkodóbbá válnak az éghajlatváltozás és az olajhozamcsúcs jelentette nehézségekkel szemben.

A Mozgalom szerint az olajhozam-csúcsból adódó energiaforráshiány miatt hiába várjuk olyan klímabarát technológiák kifejlesztését, amelyek segítségével fenntartható az eddigi életvitel. Számtalan tanulmány és folyamatos vita tárgya az a kérdés, hogy vajon túl vagyunk-e már az olajhozam-csúcson, épp ebben a pillanatban zajlik, vagy netán pont elôttünk áll.3 Ahogy múlik  az idô, a kérdés megválaszolása talán már öncélú elméleti vitává válik, miközben egyre sürgetôbb gyakorlati lépéseket követel az olcsó kôolajra épülô társadalmi berendezkedés átalakítása. Az Átalakuló Városok Mozgalma feladatának tekinti a tervezést, az energiatakarékosságot és a helyi gazdasági alternatívák megteremtését. Nemcsak pragmatikus döntésrôl van szó,  hanem egyben a jövôre vonatkozó és politikai választásról is.

A Mozgalom célja, hogy a kölcsönös segítségnyújtás és együttmûködés formáira, továbbá a helyben elérhetô erôforrások  fenntartható hasznosítására építve fejlessze a közösség alkalmazkodóképességét, nem pedig olyan rendszerekre hagyatkozva, melyek az instabil világpiacon az alapszolgáltatások  biztosításáért versengenek egymással. További lényeges eleme a helyi közösségek hagyományos készségeinek és szolgáltatásainak átértékelése, a közösségi támogató rendszerek  újjáépítése és problémáinak orvoslása, valamint fenntartható kapcsolat kialakítása a helyi környezettel. A Mozgalom szerves részét képezi a kritikus hozzáállás a fogyasztás, a neoliberális gazdaságpolitika és a gazdasági globalizáció jelenségeihez, valamint a technokrata, fogyasztói társadalom atomizálódásához és elidegenedéséhez. Azon a feltevésen alapul, hogy a politika   mindennapi élet szerves része, nem pedig a politikai elit mesterkedése. Noha a Mozgalom tagjai politikai szereplôkkel is együttmûködnek, fôként önkormányzati szinten, a hangsúly  nem a vezetôi szerep megszerzésén vagy megosztásán van, hanem olyan markáns helyi fellépés kialakításán, amelyre a szakpolitika reagálhat. 

Forrás: A KISKÖZÖSSÉGEK ALKALMAZKODÓKÉPESSÉGÉNEK FEJLESZTÉSE (Védegylet)
http://www.vedegylet.hu/doc/atalakulomagyarwebre.pdf