Az exogámia szabálya ugyanúgy érvényesül, mint az ágazatnál, és funkcióik is sokban azonosak. A nemzetségnél is lényeges ismérv a csoporthoz tartozás tudata. Alapvető különbségnek így a rokonság genealógiai számontartásának hiányát, azaz a rokonság fiktív jellegét kell tartanunk. A nemzetség eszerint fiktív vérrokonságon alapuló unilaterális exogám csoport.

Felvetődik természetesen a kérdés, miért van szükség az ágazat-nemzetség megkülönböztetésére akkor, ha a kettő között az alapvető különbség csak a rokonság számontartásának genealógiai módjában, illetve fiktív jellegében van. Ám a különbségtevés szükségessége nyomban kitűnik, ha valamely nemzetséget szerkezeti felépítésében veszünk szemügyre. Többnyire – főleg nagy létszámú csoportok esetében – azt látjuk, hogy a nemzetség részekre oszlik, több kisebb egységből tevődik össze. Ezeknek az egységeknek a funkciója különbözik a nagyobb csoport funkciójától, és igen gyakran csak az az összekötő kapocs közöttük, hogy mindegyik csoport egy távoli, rendszerint mitikus ősre, esetleg állatra (totemisztikus nemzetségek) vezeti vissza leszármazását. A nemzetségnél tehát sokszor nem egy, hanem két exogám szabállyal is találkozunk; az egyik a nemzetségen, a másik az ágazaton belüli házasságot tilalmazza. (További exogám szabály lehet a később tárgyalásra kerülő frátriális exogámia, továbbá a kis- vagy nagycsaládon belüli házasság tilalma, melyet azonban már nem exogámiának, hanem incestus tilalomnak nevezünk.)

Ezt a bonyolult viszonyt – amely még az alnemzetségekkel is bővülhet – a következő példával világíthatjuk meg: ha Magyarországon azok, akiknek a családneve Kovács, úgy vélnék, hogy egy közös őstől származnak, és ezért egyetlen Kovács nevű férfi sem vehetne feleségül Kovács nevű nőt, akkor ezeket a Kovácsokat egyetlen nemzetség tagjainak tarthatnók. Tételezzük fel, hogy e Kovács-nemzetségen belül számos olyan csoport van, amely leszármazását az ükapáig pontosan tudja vezetni, közös földjét együtt munkálja meg, tagjait a külső támadásokkal szemben megvédi, és egyúttal tiltja a csoporton belüli házasságot is, akkor ebben az esetben ágazatról beszélnénk.

Kitűnő leírást ad L. H. Morgan Az irokéz szövetség c. munkájában az irokéz nemzetség funkcióiról. Ezek a következők:

1. A Szahemek és a főnökök megválasztása.

2. A szahemek és főnökök letevése.

3. A nemzetségen belüli házasság tilalma.

4. A meghalt tagok tulajdonának az öröklése.

5. Kölcsönös segítség háború, munka és vérbosszú esetén.

6. Névadás a tagok számára.

7. Az idegenek adoptálása a nemzetségbe.

8. Közös vallási szertartások rendezése.

9. Közös temetkezési hely.

10. A nemzetségtagok közös tanácsa.

Az irokéz nemzetségre jellemző tíz vonás nem található meg minden nemzetségnél. Hol az egyik, hol a másik vonás hiányzik, legfeljebb az exogámiát tarthatjuk általánosnak. Az obi-ugorok nemzetségi szervezeténél pl. a következő jellegzetességekről számol be Csernyecov:

Matrilineáris nemzetség sematikus leszármazási rendje ^*

1. Nemzetségi exogámia.

2. Nemzetségi név.

3. A nemzetséghez kapcsolódó személynevek.

4. A közös nemzetségi ősbe vetett hit és a közös ős nemzetségi kultusza.

5. Közös nemzetségi temető.

6. Vérbosszú.

A nemzetség egyik sajátos és sokfelé ismeretes jellemvonása, hogy a közös őst mitikus lénynek tartják, akinek a vallási rítusokban és képzetekben is jelentős szerepe van, vagy pedig állatnak (ritkábban növénynek vagy természeti jelenségnek). Az utóbbi esetben nemzetségi totemizmusról, ill. totemisztikus nemzetségekről beszélünk. (Mivel a totemizmus elsősorban vallási jelenség – amely ugyan a legtöbb esetben társadalmi csoporthoz kapcsolódik [csoporttotemizmus] –, ezzel a vallással kapcsolatban fogunk foglalkozni.)

(Csak zárójelben említjük meg, hogy e két szervezeti forma – az ágazat és a nemzetség – megkülönböztetése a régebbi irodalomban nem ilyen határozott és éles, és a magyar nemzetségnek megfelelő klán, gens, Sippe stb. kifejezéseket megkülönböztetés nélkül alkalmazták az ágazat – angolul lineage – típusú rokonsági alakulatokra is.)

Egy-egy „egyszerű” társadalomszervezet rokonsági csoportjainak bonyolult kapcsolódását, e csoportok különböző funkcióit legjobban példával világíthatjuk meg. A mikronéziai Közép-Karolina szigeteken a társadalom a következő csoportokból áll:

a) Nemzetség. A bennszülött nyelvben a nemzetséget einangnak, ainannak vagy jejinagnak nevezik. A jejinag a legnagyobb rokonsági egység a Közép-Karolinákon, és lényegében nem más, mint egy olyan exogám csoport, amelynek tagjai közös, matrilineárisan öröklődő névvel bírnak. A rokonságnak egyébként ez az egyedüli külső jele, ugyanannak a nemzetségnek a tagjai több szigetcsoporton szétszórva élnek…

A Közép-Karolina szigetek rokonsági csoportjainak struktúrája ^*

A nemzetségnek – egészét tekintve – kevés olyan funkciója van, amelyet jelentősnek nevezhetnénk, s mivel nincs tényleges feje, nem gyakorol ellenőrzést a földbirtok fölött, és nem folytat semmiféle közös tevékenységet, ami a szétszórtság miatt amúgy is lehetetlen lenne… A bennszülöttek tudják, hogy közös nevük nőágon való közös leszármazásra utal.

b) Alnemzetség. A matrilineáris alnemzetség ugyanannak a nemzetségnek azokat a tagjait foglalja magában, akik leszármazásukat illetően egy bizonyos hagyományhoz tartják magukat, és egy szigeten élnek… Az alnemzetség… egyes nemzetségtagok más szigetekre való vándorlása révén jön létre…

c) Ágazat. Az ágazat megjelölésére az eterenges vagy faameni terminusokat használják…

Az ágazat ősanyja rendszerint egy idegen asszony, aki házasságával a szigetre egy új ágazatot vezetett be. Egy ágazat ennek az ősanyának matrilineáris leszármazottaiból áll.

Mindegyik ágazat… közös lakóházban él, ebben laknak az ágazathoz tartozó nők férjeikkel együtt…

Az ágazat feje (mveaniici) osztja fel a földet használat végett, és ő osztja be a munkát is. A női vezető irányítja a nők munkáját, akik ágazati fivéreiktől függetlenül dolgoznak, és akiknek szava döntően esik latba az ágazat ügyeivel kapcsolatban.

d) Nagycsalád (gazdasági-háztartási egység). Ezt a csoportot nem szabad összetéveszteni az ágazattal, mivel az ágazat lakóházában csak az asszonyok élnek más ágazathoz tartozó férjeikkel és gyermekeikkel… (A matrilokális nagycsaládban a következő személyek vannak: anya, nővérei, leányaik férjeikkel és gyermekeikkel együtt.)

A bennszülött a nagycsalád tagjait cöön imvejnek (háznépem) nevezi, és így különbözteti meg a cööntjetegerstől (ágazatom népe).

A nők alkotják a nagycsalád magvát, és a legidősebb asszony férje (finniici) számít a cöön imvej legtekintélyesebb tagjának. A nagycsaládnak, mint rokonsági csoportnak sokkal kisebb a jelentősége, mint az ágazatnak.

e) Család. A szűkebb családnak a jelentősége… igen kicsi. Az anyai nagybácsi tekintélye szembeötlő. A férj köteles felesége fivéreinek bizonyos dolgokban engedelmeskedni. Segítenie kell feleségének olyan munkákban, melyeket ez utóbbi ágazata részére végeznek… A férfiak ugyanakkor saját ágazataik számára is dolgoznak…, és élelemmel látják el mindkét ágazatot.” (Stillfried, B.: Die soziale Organization in Mikronesien. Wien, 1953. 50–54.)

forrás